logo

XXII Junius AD

Herculaneum – a város

Herculaneum a Vezúv lábánál épült egy terasz-szerű képződményen, mely egy természetes, a tengerbe nyúló hegyfokot alkotott a Miseno-fok és az Ateneo-fok között húzódó öböl kanyarulatában. Ebben a tengerparthoz közeli partmenti sávban, a kitűnő éghajlati viszonyoktól és a talaj termékenységétől kedvezve Herculaneum az egyik legvirágzóbb campaniai várossá vált, ahol sorra épültek a Rómaiak által olyannyira kedvelt tengerparti és tengerpart közeli villák, köztük az a Villa dei Papiri (a Papiruszok villája), amelyet az ókor egyik leggazdagabb és legfényűzőbb villájának tartanak.

Herculaneum átmenőváros volt; szárazföldi- és parthajózási város a tengeri úton: egyik kelet-nyugati útján haladt az a nagy partmenti közlekedési sáv, amely Nápolyból Pompeiiibe, Nocerába dél felé vezetett. Az egyik legfontosabb campaniai település volt tehát, jóllehet egy tágas szárazföldi háttér hiánya és Nápolyhoz való közelsége nem tette lehetővé, hogy nagy kereskedelmi vagy iparvárossá fejlődjön.

romaikor_kep



Herculaneum eredete görög: a Magna Grecia gyarmatainak első, a campaniai tengerpart menti terjeszkedési időszakában a cumai görögöknek felszerelt védőkikötője, és Pompeiihez hasonlóan, Héraklész mítoszához kötött előretolt helyőrsége volt.

A nápolyi (neapoliszi) görögök alatt érte el a tulajdonképpeni város formáját, melynek városrajza az utcák merőleges metszésében a görög városok tipikus alaprajzát tükrözte: három decunami (kelet-nyugat) és öt cardines (észak-dél) metszette egymást derékszögben, különböző kiterjedésű háztömböket határolva el egymástól. Később, miután a samnisok elfoglalták, független rendszabályzással élt. I.e. 89-ben, egy háborút követően, a rómaiak fennhatósága alá került, akiktől megkapta municipium besorolását.

Herculaneum életében döntő volt az i.sz. 62. évi nagy földrengés, és a Vezúv fentebb említett 79. évi kitörése. Ez utóbbi végérvényesen eldöntötte sorsát.

A város eltemetését egy hatalmas – az esőzések által fellazított finom vulkáni anyagból összeálló – iszapáradat okozta, mely a hegy csúcsától egészen a tengerpartig elért. A híg, iszapos zagyáradat képes volt behatolni minden házba, beleértve a város legeldugottabb pontjait is, és teljes mértékben betemette a települést.
Ezt követően lassan megszilárdult, és egy kemény réteget képezett: Herculaneum így egy több mint tizenkét méteres magasságot elérő hatalmas kőtömbbe lett bebörtönözve. Ez a különleges körülmény, valamint az anyag keménysége, végtelenül megnehezítették a város kiásását, ugyanakkor megőrződéséhez kedvező feltételeket teremtettek: a különböző lakóházak, felső szintjeikkel is a megkövült iszapba zárva maradtak.
Ugyanez az oka annak, hogy érintetlenül megmaradtak a házak fából készült részei, mint a gerendák, a lépcsők, az ajtók, a bútorok, és a szövetek és papiruszok rostjai is. Herculaneum megtalálása 1738-ban kezdődött Elboeuf osztrák herceg megbízásából. Az iszapréteg állaga a munkásokat arra késztette, hogy kutakat és alagutakat ássanak, melyek a város különböző épületeihez értek el, elsősorban a Fórum környékére.

Később a kutatások kiterjedtek a közeli területekre, egészen addig, míg az 1700-as évek táján elérték a Villa dei Papirit (a Papíruszok villáját), melyet a benne megtalált hatalmas papiruszgyűjteményről neveztek el így. Ugyanakkor bronz- és márványszobrokat is találtak itt.

Az ásatási munkálatokat szüneteltették, amikor a tudósok figyelme Pompeiire tevődött át, ahol a várost betemető anyagot – lévén ez többnyire a puha vulkáni hamu volt – sokkal könnyebb volt eltávolítani.

Herculaneum életében a következő ásatási időszak 1828 és 1875 között volt, majd ezt követte 1927-től – kisebb-nagyobb megszakításokkal – a napjainkig tartó feltárás. Ez utóbbi során a régészek már sokkal ésszerűbb és hatékonyabb irányvonalat követtek: törekedtek arra, hogy ahol ez szükséges volt, a fellelt épületeket és alkotásokat eredeti formájukban restaurálják.

Herculaneum ma úgy tűnik, hogy új életet él: a századok sötétjéből szinte érintetlenül felemelkedve, magának és múltjának varázslatos képét kínálja.


Forrás:
http://www.bebte.hu/vezuv/elpusztult_varosok.htm