logo

XI December AD

Mi történhetett azon a végzetes napon

Képzeljük el az akkori életet a virágzó Pompeii-ben. A tenger felől, a Porta Marina engedi át a városba látogatókat. Az enyhén emelkedő út a Forumra vezet. Itt van, közvetlen mellettünk Apolló és Jupiter temploma.
A Forumon fehér tógás papokat látunk, éppen az áldozatot készítik elő. Augusztus a betakarítások ünnepe, de 23.-án van Vulcanos ünnepe is, amely alkalomból rőt színű bikaborjút és rőt színű kan disznót szoktak áldozatul felajánlani a szabadtéren felállított áldozati helyen.

romaikor_kep



20-30 ezer ember él a városban, birtokosok, kereskedők, iparosok. Gyönyörű, nyári napra ébredünk. Reggel a szokott mederben indul minden. Hatalmas szekerek gördülnek a kockakő burkolatú utcákon. A kockakővel lerakott járdákon néhányan a piacra indulnak, ott már hajnalban megindul a nyüzsgés, az adok-veszek.


A kereskedőnegyedben egymást érik a boltok. Cipészek, bronzművesek, kelmefestők és tisztítók üzletei várják a betérőket. A pékek befűtik a kemencéket, sok kenyér fogy minden nap. A borbély is korán nyitott, a vendégek türelmesen várnak a sorukra, közben beszélgetnek.
A Macellum élelmiszercsarnokában folyik a mindennapi élet, itt a gyorsan romló élelmiszerek cserélnek itt gazdát. A pénzváltók fülkéi már kinyitottak az épület portikuszában. A Macellum mögötti szállóban az urak éppen fogadásokat kötnek a környékbeli parasztokkal. A termákban (nyilvános fürdő) a férfiak a város életéről beszélgetnek, már rég elfelejtették a tíz évvel ezelőtti földrengést.

A bordélyházba új lányok érkeznek; szórakoztatni, mulattatni a férfiakat. A bordélynegyedhez közel, a Foro Triangolare terén két épület is a szórakozást szolgálja. A kisebb, fedett Odeonban zenei előadásokat tartanak, a nagy nyitott színpad ad otthont a szabadtéri előadásoknak.

A közelben van Pompeii nagy sportcsarnoka, a Palestra is. Mellette a 135 méter átmérőjű amfiteátrum, a cirkuszi játékok színtere. A gladiátorok kaszárnyájában folyik a készülődés az új játékokra. Évenként 45 nyilvános ünnepet tartanak, ilyenkor szórakoztató cirkuszi előadások vannak a zsákban szökelléstől a lóversenyen át a gladiátori küzdelmekig.
A gladiátorok többféle fegyverrel, páncélzattal léptek az arénába. A gladiátorok harcolnak egymás ellen; de kiéheztetett állatok, főleg oroszlánok és medvék ellen is. A küzdelem életre-halálra szól: a vesztest meg kellett ölni, csak különleges bátorsága mentheti meg a haláltól. A küzdelmeket nem a görögöktől, hanem az etruszkoktól vették át a rómaiak, ezért is voltak annyira kegyetlenek.

Az, eredetileg istenek tiszteletére rendezett játék lassan a lakosság fő szórakozásává válik. A nép egy ideje egyenesen élvezi, ha szenvedést vagy halált láthat az arénában és a színházi előadásokon. Fogadásokat is kötnek a nyertesre. A Domusokban a hölgyek szépítik magukat a nagy eseményre, ők sem maradnak otthon a nagy esemény napján..
Délután egy óra van, ragyogóan süt a nap. A Vezúv környéki városok nyugalmát hatalmas dörrenés, robbanás bolygatja meg, a Vezúv kúpja az égbe repül, nyomában gáz- és porfelhő tör fel. A porfelhő elsötétíti a napot, éjszakai sötétség borul a környékre.

romaikor_kep



A leszakadt kúp helyén füstoszlop emelkedik, majd lapilli eső, vulkáni hamu és por zúdul a környező városokra. Hatalmas a moraj, a föld folyamatosan reng, egyre nagyobbak a lökéshullámok. Hamar kitör a pánik. A szűk utcákon sikoltozás, fejvesztett menekülés, az emberek egymást taposva igyekeznek legalább puszta életüket menteni. Sokan elesnek. A menekülő tömeg átgázol a fekvőkön.
Sokan így lelik halálukat. Mások értékeiket próbálják összeszedni. Ez a késlekedés az életükbe kerül. Menekülni csak a tenger felé lehet, a parton hatalmas tömeg gyűlik össze. A hamu és lapilli megállás nélkül hull az égből.
A füstoszlop messzire látszik, idősebb Plinius – aki Miserumban tartózkodik éppen, mint Titus császár flottaparancsnoka – elindul, hogy a flotta négyevezősoros hajóival segítséget vigyen a rászorulóknak.

A forró lapilli egyre vastagabb réteggel borítja az utcákat, sokan át sem tudnak gázolni rajta. Ők házakban keresnek menedéket az égből hulló veszedelem ellen. A szállongó anyag betör a házakba is, maga alá temet élőt és holtat. Egy kutya fut a még menekülő emberek nyomában, lábait örök futásba merevíti az égből hulló hamu és por. Egy kisgyermeket anyja menekít, mindkettejüket beborítja a szürke forróság.
Akinek mégis sikerül átlábalni az egyre vastagodó lapilli rétegen, annak a tenger akadályozza menekülését. Vihar támad, ide-oda dobálja a kicsi csónakokat. Többméteres hullámokat látni. A földlökések hatására a tenger visszahúzódik, majd hatalmas hullámokban ismét előretolul.

Éjszaka Herculaneum végveszélybe kerül. A tengerparton fiatal szerelmespár sétál, a hold fényénél jól kivehető ölelkező alakjuk. Kis idő múlva a nő kibontakozik az ölelésből, ujjával a Vezúv felé mutogat. Ijedten bámulnak, a hegy tetején, vastagon kiáramló felhőt figyelik. Egy rabszolga tépelődve forgatja kezében pecsétjét, ez az ő személyi igazolványa. Rajta a neve, társadalmi státusza. Nem tudja eldönteni, mit tegyen.
Ha elmenekül, és magára hagyja a gazdái által rábízott villát, sohasem fogják felszabadítani. Ha nem menekül, esetleg veszélybe kerül az élete. Végül marad, a vihar elől egy csónakházba bújik, ahol már többen is várják sorsuk beteljesedését. A feltámadó szél erre sodorja a vulkán mérges gázait, rövid időn belül mindnyájan megfulladnak. A fiatal párt a tengerparton éri utol a végzet, a férfi még holtában is öleli a nőt, testüket beborítja a hamueső.

Éjféltájban hatalmas lángoszlopok csapnak ki a tűzhányóból, megindul a Vezúv oldalán a vörösen izzó lávafolyam. Akkorra már Herculaneumban nincs élő ember, a mérges gázok megölték őket. Reggel hat órára elborít ott mindent a vulkáni iszap. A híg, folyékony áradat minden kis szegletbe behatol, hogy azután megmerevedve tárolja épségben a múltat a jövőnek.

romaikor_kep



Pompeii-ben még életben vannak néhányan, elbújva az épületekben, néhányan az alagsorban lapulnak, és fogalmuk sincs Herculaneum pusztulásáról. A szél megfordul, reggel hét óra körül eléri a gázfelhő Pompeii-t is. Aki túlélte az előző napi eseményeket, most megfullad a mérges gázoktól, testüket hamu- és lapilli eső borítja be, több méter vastagon.

A Vezúv tovább játszik az emberekkel. Odacsalogatja őket, hogy földjét megműveljék. Néha egészen a kúpig engedi a játékot, azután lecsap, és elpusztít mindent maga körül; embert, állatot, növényt, tájat. Eközben önmagát is pusztítja, jócskán veszített már eredeti magasságából. Az újabb kitörések egyre vastagabb réteg vulkáni hamuval borítják be az elpusztult városokat.

A népvándorlás korára már feledésbe merülnek a hatméternyi hamu és iszap alatt örök álmot alvó városok. 1738-ban tettek első kísérletet az eltemetett városok feltárására. Kezdetben csak antik műtárgyak keresése volt cél. 1860-ban kezdődtek a tervszerű ásatások, Giuseppe Fiorelli vezetésével. Attól csodálatos a látvány, hogy a megkövesedett hamu tárolta nekünk a múltat, cseppnyi változtatást sem engedve a múló évszázadoknak, koroknak. Úgy láthatjuk az emberek mindennapjait, ahogy a tűzhányó kitörésekor abbamaradtak.



Forrás:
http://efike.nyiltan.com/modules.php?name=News&file=article&sid=107