logo

XVIII Novembris AD

Rabszolga.

Pompeii-ben még életben vannak néhányan, elbújva az épületekben, néhányan az alagsorban lapulnak, és fogalmuk sincs Herculaneum pusztulásáról. A szél megfordul, reggel hét óra körül eléri a gázfelhő Pompeii-t is. Aki túlélte az előző napi eseményeket, most megfullad a mérges gázoktól, testüket hamu- és lapillieső borítja be, több méter vastagon.
A Vezúv tovább játszik az emberekkel. Odacsalogatja őket, hogy földjét megműveljék. Néha egészen a kúpig engedi a játékot, azután lecsap, és elpusztít mindent maga körül; embert, állatot, növényt, tájat. Eközben önmagát is pusztítja, jócskán veszített már eredeti magasságából. Az újabb kitörések egyre vastagabb réteg vulkáni hamuval borítják be az elpusztult városokat.

romaikor_kep



A népvándorlás korára már feledésbe merülnek a hatméternyi hamu és iszap alatt örök álmot alvó városok. 1738-ban tettek első kísérletet az eltemetett városok feltárására. Kezdetben csak antik műtárgyak keresése volt cél. 1860-ban kezdődtek a tervszerű ásatások, Giuseppe Fiorelli vezetésével. Attól csodálatos a látvány, hogy a megkövesedett hamu tárolta nekünk a múltat, cseppnyi változtatást sem engedve a múló évszázadoknak, koroknak. Úgy láthatjuk az emberek mindennapjait, ahogy a tűzhányó kitörésekor abbamaradtak.



Forrás:
http://efike.nyiltan.com/modules.php?name=News&file=article&sid=107