logo

XXIII Junius AD

Pompeii halála

I.sz. 62-ben Pompeiit az első igazán nagy katasztrófa érte: egy félelmetes földrengés rázta meg Campaniát. Pompeii nagyon súlyos károkat szenvedett, sok épülete összedőlt, vagy súlyosan károsodott. De a város erős volt és gazdaságilag virágzó, ami lehetővé tette, hogy magához térjen: a házakat és a középületeket helyreállították, újakat építettek, az üzlethelyiségek száma kiterebélyesedett, a lakóházakat utólag egy sor új falfestmény-díszítéssel ékesítették.

79. augusztus 24-én, a délutáni órákban, bekövetkezett a Vezúv hirtelen kitörése (a részletes leírást az ifjú Plinius és Tacitus között lezajlott levélváltás adja nekünk).

Hatalmas hamu- és lapilli tömeg lepte be a várost, teljesen eltemetve azt. A lakosok a tenger felé próbáltak menekülni, de ugyanúgy elvesztek, mivel a vulkánból leomló izzó anyag (valószínűleg ún. izzófelhő) utolérte őket; azok viszont, akik házaikban bújtak el, megfulladtak. Ezeknek kézzel fogható és drámai emléke maradt a lenyomatokban, amelyeket a testeik bomlása által üresen hagyott terekbe folyékony gipszet csurgatva kaptak.

romaikor_kep



Az a tény, hogy Pompeiit hamu, azaz finom vulkáni por lepte el, lehetővé tette, hogy viszonylagos könnyűséggel lehessen kiásni. Nem ugyanez történt a közeli Herculaneummal és Stabiae-val, amelyeket szintén érintett a kitörés, de iszapár (lahar) pusztított el. Ez, miután idővel megszilárdult, komoly gondokat okozott a régészeknek.

Pompeii tehát 79-ben elpusztult és hosszú időre elfelejtődött. Története csak megtalálását követően folytatódott.




Forrás:
http://www.bebte.hu/vezuv/elpusztult_varosok.htm