logo

XIX September AD

Volt-e földrengés Savariában

Szinte nincs is olyan szombathelyi történetírás, amelyik ne említené meg, és ne kezelné kiemelt helyen azt a földrengést, amely Savariát a földdel tette egyenlővé 456-ban. Az utóbbi időben azonban több olyan vélemény is megfogalmazódott, miszerint Savaria pusztulását nem a földrengés, hanem a római birodalom hanyatlása okozta.
A földrengés után megmaradt romokra utal a város német neve is: Stein am Anger; azaz, kövek a szántóföldön, azonban a korai középkori térképeken több hasonló elnevezésű település is található. Levéltári kutatásokból kiderül: a középkorban több Stein am Anger létezett, sőt, az is bizonyítható, hogy településeknek az elnevezése a határkövekről származik és nem a földrengésről.

Középkori leírásokban az is olvasható, hogy a serdülő fiúkat kivitték a határkövekhez, és ott jól elverték őket, persze csak azért, hogy tudják, hány lépés a határ – mint ahogy erre a közmondás is utal. A másfélezer éves latin szöveg olvasata okozta azt a problémát is, hogy a ravennai kódex mindössze egy soros utalásából kétféle évszám értelmezhető ki. Arra a kérdésre, hogy volt-e földrengés Savariában avagy háború pusztította el a várost, ma még kevesen tudják egyértelműen – és főleg bizonyíthatóan – a választ, a téma hallatán azonban megkérdeztünk néhány szakembert.


Szintbeli különbségek

– Mi történhetett az ötödik században Savariában? – faggattuk Kiss Péter régészt.
– A ravennai krónikában ez áll: 456. szeptember 9-én földrengés romba döntötte Savariát. Annak ellenére, hogy saját szememmel ugyan nem láttam a krónikát, nincs okom kételkedni; miért is hihetnénk azt, hogy valami más történt a városban.
– Már az időpontban is vannak eltérések; többen azt állítják, hogy a földrengés 455-ben történt.
– Az eltérést valószínűleg a szöveg olvasata adja, mivel egy nagyon régi latin szöveget többféleképpen lehet értelmezni.

– Mire lehet alapozni a földrengés tényét?
– Eddig két szombathelyi ásatási területen láttam olyan utalásokat, amelyeken nagyszabású törésvonal látszik, hangsúlyozom: látszik, hiszen az egyik helyen (Szily János u. 19.) azért keletkezett a törésvonal, mert egy hatalmas kiterjedésű gödör vagy árok megsüllyedt a rétegben. A másik szintelcsúszás jelenleg is látható a Romkertben a Borostyánkő úton a Vámház előtt. E szintelcsúszásokat okozhatta földrengés, de az is elképzelhető, hogy a helyreállítások során két oldalról kezdték el a munkálatokat, és amikor találkoztak, nem voltak egy szintben.

– Régész szemmel milyen nyomok utalnak egy földrengésre?
– A föld rétegein jól nyomon követhető az ember jelenléte, egy földrengés esetén ezek a rétegek élesen elnyíródnak egymástól. Carnuntunban ez igen jól megfigyelhető a feltárt területeken, Savaria esetében ilyent nem látni. Savariában az ötödik századtól is nyomon lehet követni a régészeti rétegeket, tehát a föld rétegein keresztül – itt Szombathelyen – nehéz lenne bizonyítani a korábbi földrengés tényét. Mivel nagyon kevés a 456-os rengésről az írott anyag – minden elképzelhető.

Földrengés, avagy a birodalom bukása?
– Volt-e földrengés Savariában 456-ban? – kérdeztük Sosztarits Ottó régészt, akinek fő szakterülete a római kori emlékek feltárása.
– A közelmúltban elhunyt Bóna István professzor 1968-ban kiváló tanulmányt készített az antik korról. E tanulmányban kiemelten foglalkozott a savariai földrengés beazonosításával. Kutatásaiból kiderült, hogy a földrengés 456. szeptember 9-én következett be. Erről a földrengésről ez idáig két írásos antik híradásunk van; az egyik ravennai kódexben ez az egysoros mondat áll: szeptember 9-én Savariát földrengés romba döntötte.
A másik híradás a passaui püspök élettörténetéből olvasható ki, ő ugyanis ebben az időpontban Tuln városában, az egykori Comagenisben, a mai Hainburg közelében a Duna partján tartózkodott.
A történetíró részletesen beszámol arról, hogy 456. szeptember 9-én este hatalmas földrengés rázta meg a települést. Az ott tartózkodó germán csapatok a földrengés hatására pánikba estek, kirohantak a nyílt térségbe, és ijedtükben egymást kezdték kaszabolni. A leírásból kiderül; a földrengés ott csak csupán pánikot okozott, a krónikás valóságos, tényleges károkról nem tesz említést. Pedig az antik híradások mindig igen részletesen számoltak be a 4-5. századbeli földregésekről, ezek közül is legpontosabb a 450. évi konstantinápolyi földrengés leírása.

– A savariai földrengéssel kapcsolatban találtak régészeti bizonyítékokat?
– A térségben végzett régészeti kutatások ezt a tényt eddig – véleményem szerint – nem erősítették meg. Néhány évvel ezelőtt, a levéltári napok kertében tartottam egy előadást, amelyben megpróbáltam tételesen cáfolni azokat az érveket, amelyeket korábban – elsősorban az 1960-as évek folyamán – a földrengés bizonyítékául hoztak. Ma pont ott végzünk feltárásokat, ahol a negyven évvel ezelőtti ásatások és vizsgálatok történtek.
Ma már biztosan tudjuk, hogy az Iseum oszlopait nem ez a földrengés döntötte össze, ugyanis az Iseum udvarán feltárt kútban 4. századbeli leletekkel együtt fordultak elő az Iseum központi szentélyének márvány faragványai. A kútba egy földrengés során nem kerülhettek márványdarabok, ezeket csak is ember helyezhette oda. A feltárások során egyetlen helyen sem találtunk olyan utalást, amely bizonyította volna a nagy erősségű földrengés tényét.
Egy olyan földrengésnek, amelyik összedönt egy várost, annak mindenképpen látható nyoma kell hogy legyen, mint ahogy a 4. századbeli nagy földrengés nyomai is jól láthatóak az egykori Konstantinápolyban. Egy nagy erejű rengés még a falakat is kettészakítja, de itt Szombathelyen még a boltozatos építmények is megmaradtak, meg a szennyvízcsatornák, amelyek több helyen teljesen épek.

– Léteznek-e más cáfolatok is a 456-os földrengésre, mint az öné?
– Egy munkám során korábban Szeidovitz Győzővel, a Magyar Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének osztályvezetőjével volt szerencsém együtt dolgozni, aki 1992-ben a Fő tér feltárásakor a szeizmológus szemszögéből vizsgálta ezt a kérdést.
Arra próbáltak fényt deríteni, hogy a 456-i nagy földrengésnek hol lehetett az epicentruma; ha a Duna mellett, akkor Savariában épp hogy csak észlelhető lett volna, ha pedig Savariában volt az epicentrum – és még a Duna mellett is pánikot váltott ki – akkor nagy valószínűség szerint a Richter-skálán 8-as vagy 9-es erősségű földrengés lehetett Saváriában. Ilyen erősségű rengés is csak egy volt a Kárpát-medencében 1753-ban Komáromban, a városban az ásatáskor megnyílt falakat, kövezeteket és összeomlott házakat találtak.

– Miért kerülhetett be a forrásokba a földrengés ténye, ha bizonyíthatóan – talán – nem is volt földrengés?
– Az ötödik század derekán a rómaiaknak már alig-alig voltak információik Pannóniáról. A nagyobb Pannon városok közül is csak néhány volt ismert a birodalomban – köztük Savaria. Azt is tudták, hogy Szent Márton itt született. A korai középkori térképeken csak Aquincum, Savaria és Syrmium volt feltüntetve. 456 őszén a még megmaradt római birodalom kísérletet tett arra, hogy Pannónia, illetve Norricum területéről a gótokat kiűzze. A sikertelen katonai vállalkozás bebizonyította, hogy a birodalom fennhatóságát nem tudják tovább fenntartani, és a központi hatalom számára egyértelművé vált, hogy Pannónia végleg elveszett.

Szerkezeti egységek határán
– Volt-e földrengés 456-ben Savariában? – tettük fel a kérdést Prof. dr. Veress Mártonnak, a Berzsenyi Dániel Főiskola Földrajztudományi Tanszékének vezetőjének.
– A földtudomány mai módszereivel erre a kérdésre nem lehet egyértelműen választ adni. Erre elsősorban a levéltári kutatásoknak kellene választ adnia. Mindenestre nehezen hihető el, hogy egy város azért néptelenedjen el, mert korábban földrengés pusztította el.

– Állítólag Savariát egy a Richter-skála szerinti 12-es, míg mások szerint 8-as, 9-es erősségű földrengés tette romhalmazzá. Egy nagyobb erősségű földrengés esetén milyen földkéreg-szerkezettani változásokat, nyomokat észlelhet a kutató?
– A 12-es erősségű földrengés szinte teljes biztonsággal kizárható. Egy ilyen erősségű földrengés esetén az összes épület romhalmazzá válik. Szombathelyen – az idő elmúltával – azonban jó néhány római kori épület megmaradt. Savaria-Szombathely két szerkezeti egység határán fekszik; az egyik szerkezeti egység a Magyar-középhegység, ez magában foglalja a Dunántúli- és az Északi-középhegységet, míg a másik szerkezeti egység az Alpokhoz tartozik.
Utóbbi egyik része – a Kőszegi hegység – a felszínen van, míg a másik része Kisalföld területén a Pannon-üledék alatt található. A két szerkezeti egység ellentétes irányban; a Dunántúli-középhegység dél-keleti irányban, míg az Alpokhoz tartozó rész északi irányban mozdul el. Ennek a zónának a keleti határa az úgynevezett Rába-vonal. Azt is kell tudni, hogy ez a vonal nem a folyó mentén alakult ki, hanem a Rába alakult ki a két szerkezet határát képező zóna területén. A zóna területén ez idáig több földrengés is keletkezett, a rengések azonban nem voltak nagy energiájú rengések, igaz, a földrengések pusztító hatása egyéb tényezőktől is függ.
A Rába vonal mentén keletkezhettek és keletkezhetnek földrengések, de nem valószínű, hogy ezek hatására egy város teljes mértékben elpusztulhatna. Hazánkban a Bérbaltavár-Berhida mentén lévő vonal tartozik a veszélyes földrengés övezetbe. Magyarországon Paks és környéke, valamint Szombathely és vidéke az úgynevezett fehér övezetbe tartozik, ahol szinte elképzelhetetlen a földrengés. Az egyetlen hazai atomerőművet sem ok nélkül telepítették Paksra.

– Vajon egy másfélezer évvel ezelőtti földrengésnek vannak-e máig is kimutatható jelei?
– Egy földrengésnél mindig vannak maradandó változások, például vetődések egy folyómederben vagy egyéb csuszamlások nyomai a földkéreg felső szerkezetében. Ha a savariai földrengés ténye komolyan felvetődik, érdemes lenne egy átfogó vizsgálat során meggyőződni erről.

Addig is, amíg be nem bizonyítják a földrengés tényét, csak annyit lehet tudni: elképzelhető, hogy a város környékén valóban volt egy földrengés, amely megrongálta a savariai épületeket, azonban ez a rengés nem volt olyan erősségű, hogy Savaria pusztulását okozza.
A földrengést bebizonyító vagy azt éppen megcáfolandó vizsgálatok körülbelül 3-5 millió forintba kerülnének. Mindenestre, Savaria-Szombathely az egyetlen olyan város Magyarországon, amelynek a neve az antik időszaktól kezdve a mai napig fennmaradt, és amelyben a népvándorlásokig megmaradhatott a kora középkori lakosság.



Horváth András


Forrás: west.hu