Provinciák és Coloniák / Provinciák-Tartományok / Déli provinciák / Aegyptus / Közigazgatás a Római uralom alatt

Politika és elégia

Egyiptom megszabadult a Ptolemaioszok rendetlen, nyugtalan és bizonytalan uralmától. Róma erős keze fogta az ország kormányát, a nép újra munkához látott, a Nílus újra ontotta áldott iszapját: Egyiptom Róma gabonagyára lett. Ezt az értékes tartományt, amely a keleti kereskedelemnek is gócpontja volt, Augustus nem bízta helytartók és lovagok kényére-kedvére, hanem külön kormányzót nevezett ki Alexandriába, aki csak neki személyesen tartozott számadással, így Augustus lett Egyiptom fáraója.
Sajnos, mindjárt az első kormányzóban csalódnia kellett. Egyiptom első helytartója Cornelius Gallus lett, a császár barátja, a híres elégiaköltő, aki halhatatlanná tette Lükóriszt, szerelmesét. Időszámításunk előtt 30-ban vette át Egyiptom kormányzását, s abban a pillanatban, mikor letette az íróvesszőt, és átlépett a politika mezejére, kitört belőle vad és fékezhetetlen természete; komoly sikerei nagyzolást váltottak ki belőle: ez hatalmi féltékenységet ébresztett Augustusban; Gallus, hogy megmeneküljön a büntetéstől, öngyilkos lett.

Egyiptom történetében a római uralom alatt kevés a feljegyeznivaló. Aelius Gallus i. e. 25-ben nagyszabású vállalkozást indított meg Arabia Félix meghódítására. Egyiptomból indult, és elérkezett Mariaba alá, a mai Jemenbe, de Arabia legendás kincseit nem sikerült megtalálnia. Vállalkozása csúfos kudarcot vallott.
Ugyancsak Egyiptomból indult i. e. 24-ben Petronius tábornok Kandake etiópiai királyné ellen, de komolyabb és eredményesebb volt ennél a hadvezetésnél az a munka, amelyet Egyiptom csatornázása érdekében végzett. Nero Egyiptomból küld csapatokat Núbia és a Nílus-források kincseinek kikutatására.

Traianus rendbe hozta a Nílus csatornáit, utakat és vízvezetékeket építtetett, s alaposan kiaknázta az egyiptomi aranybányákat. Békés munka folyt Egyiptomban a római uralom alatt: a szinte napról napra előkerülő papiruszok (levelek, nyugták, okiratok) bizonyítják az ország gazdasági virágzását. Csak Alexandria háborgott folyton, görögök, zsidók és egyiptomiak marakodtak ebben a nyugtalan világvárosban, s a császárkor első két századában hol a görögök, hol a zsidók szaladgáltak követségben Rómába, egymásra panaszkodni. A legsúlyosabb zavarokat az a zsidó lázadás okozta, amely Nero alatt kezdődött, és csak Titius alatt fejeződött be.

A következő század második felében, Marcus Aurelius alatt már könnyűszerrel megfékezte Szíria parancsnokló tábornoka, Avidius Cassius a nomád pásztorok lázadását. A birodalom kettészakadása után Egyiptom a keletrómai birodalom tartománya lett és maradt i. sz. 640-ig, amikor az arabok elhódították Bizánctól.

Róma keservesen megküzdött Karthágóért, viszont könnyűszerrel jutott Egyiptom birtokába. De bizonyos, hogy a fáraók világtól elzárt és zárkózott Egyiptoma csak a rómaiaknak köszönheti, hogy fontos tényezője már idestova kétezer éve a világ gazdasági életének és műveltségének.