Provinciák és Coloniák / Provinciák-Tartományok / Kelet-Európai provinciák / Achaea / Achaea történelme

Hellasz kirablása

Róma hellenizációját örvendetes tényként említette Horatius klasszikussá vált soraiban: „Durva legyőzőjén győzött a levert Görögország / s pór népét Latiumnak művészetre [34] kapatta.” (Epist. II. 1.156.) Szinte szó szerint ugyanezt vallotta Livius is - Cato szájába adva szavalt de negatív értelemben: „
................... minél biztosabbá és örvendetesebbé válik napról napra az állam helyzete, minél jobban gyarapodik birodalmunk - hiszen már átkeltünk Görögországba és Asiába, amelyek bőségesen kínálják az élvezetekre csábító alkalmakat, sőt rátettük kezünket királyaik kincsére is -, annál jobban rettegek, hogy nem mi hódítottuk meg ezeket, hanem inkább ezek minket”.
(Liv. XXXIV. 4.)

Róma vallási, művészi, valamint szellemi-erkölcsi téren végbement hellenizálódása azonban - sokak meggyőződése szerint - a görögök brutális elnyomásából és kizsákmányolásából fakadt. Egyes számítások szerint a felnőtt római férfilakosság több mint fele harcolt az i. e. 2. században, így közvetlenül is alkalma nyílt megismerni idegen népeket, kultúrákat.
A hadvezérek a hadizsákmány egy részét a győztesek jogán hazaszállították. A műkincsrablás mértékéről elég, ha elolvassuk Ti. Quinctius Flaminius három napig tartó diadalmenetének leírását Liviusnál vagy Plutarkhosznál. Ezt a köztársaságkori hagyományt folytatta Lucius Mummius Korinthosz kirablásával, mikor a „legtöbb és legértékesebb kegyajándék Rómába került”.
(Sztrabón VIII. 6.23. C381.)

Forrás: Grüll Tibor - Az utolsó Birodalom