logo

XXI September AD

A rabszolgák házassági kapcsolatai

Különösen a Constantinus korában kiadott konstitúciók foglalkoznak a szabadok és rabszolgák házassági kapcsolataival. A császár egyrészt arra törekedett, hogy a rabszolga házasságszerű együttélését (contubernium) amit különben nem ismertek el törvényesnek , biztosítsa, másrészt éppen Constantinus azon fáradozott, hogy a két osztályt élesen elhatárolja.

A rabszolgák házasságszerű együttélése általában érdekében állt a rabszolgatartónak, aki ettől rabszolgái számának gyarapodását remélte. Ezenkívül a rabszolgatartó remélhette, hogy a születendő gyermekek révén a rabszolga méginkább kötődik a birtokhoz. W. Seyfarth hangsúlyozta: „A rabszolgák gyakran éppen olyan családi életet éltek, mint a szabad római polgárok, és családi kapcsolataik nyilván semmiben nem különböztek a szabad lakosság családi kapcsolataitól”
Constantinus 325. ápr. 29-én Gerulushoz, Szicília, Szardínia és Korzika rationalisához küldött leiratában elrendelte, hogy a birtok megosztásakor az elválasztott rabszolgacsaládokat minden esetben újra egyesíteni kell: „ki törődhetne bele abba, hogy elválasszák a gyermekeket szüleiktől, a lányokat fivéreiktől, az asszonyokat férjeiktől” mondja ebben a leiratában. A Gerulushoz küldött leiratban bennfoglaltatik az állam gazdasági helyzetéből adódó ama feladat is, hogy meg kell előzni a rabszolgacsaládok szétválasztása miatti további panaszokat is.

A szabadok és rabszolgák közötti nemi kapcsolatokat megtiltották, s ilyen esetekben a szabadoknak is súlyos büntetést kellett elszenvedniük. Constantinus 329. máj. 29-én a néphez intézett edictumában elrendelte, hogy ha egy szabad nő és rabszolgája szerelmi kapcsolata kiderül, a nőt sújtsák halálbüntetéssel, a rabszolgát pedig tüzhalállal. Ha az ilyen törvénysértő szerelmi kapcsolatot rabszolgák jelentik fel, ezeket jutalmazzák felszabadítással. Az ilyen kapcsolatból született gyermekek minden méltóság nélkül csak személyi szabadságukat tartsák meg, s az asszonytól semmit nem örökölhetnek.
A tetten ért asszony örökségét végrendelet nélkül át kell adni az ő törvényes gyermekeinek, vagy legközelebbi rokonainak, vagy pedig azoknak, akiknek más okból erre jogcímük van, mondja ki az edictum.
Ha szabad asszonyt egy rabszolga hatalmába kerített, s megerőszakolta, a rabszolgát súlyos büntetéssel sújtották. Ha egy szabad asszony tudva, hogy a férfi rabszolga, mégis szerelmi viszonyba került vele, gyermekeivel együtt rabszolgaságra jutott, mint ezt Constantinusnak 314. ápr. 1-én Probus pr. pr.hoz írt leveléből olvashatjuk.

Arcadius és Honorius 398. márc. 7-én Anatolius pr. pr. Illyricihez küldött rendelkezése kimondja, hogy szabad nőt csak az után lehet rabszolgaságra ítélni, ha előbb háromszor hivatalosan felszólították, hogy ne éljen házassági kapcsolatban rabszolgával.
Szabad férfinak sem volt tanácsos rabszolganővel együtt élni. Ha pl. egy decurio került ilyen viszonyba, s ráadásul még hivatalát is feladta, őt deportálták, a rabszolganőt pedig bányamunkára ítélték. Ráadásul elkobozták a decurio vagyonát; Constantinus 318. júl. 1-én Patroclushoz küldött levelében rendelkezett így.

Ha a fiscus rabszolgájával élt együtt egy szabad nő, ő megtartotta szabadságát épp úgy, mint gyermekei, akik azonban csak latin jogú polgároknak számítottak; Constantinus 320. jan. 31-én a néphez intézett edictumában rendelte ezt el.
Theodosius és Valentinianus 428. ápr. 21-én Florentius pr. pr. Orientishez küldött leiratukban védik a rabszolganőket attól, hogy uraik megbecstelenítsék őket, s elrendelték, hogy az ilyen rabszolgatartókat büntetésül deportálják az ércbányákba, amit bizonyára csak elméleti jogi utasításnak kell értelmezni.

Mindehhez összegzésül azt mondhatjuk el, hogy a törvényhozók gondosan vigyáztak a rabszolgák és a szabadok között fennálló megkülönböztetésre, s ehhez a felfogáshoz mértékadóan hozzájárult az a konstitúció is, melyben Theodosius és Valentinianus 426. jan. 3-án közölték akaratukat a senatusszal, s ami ismételten hangsúlyozta a szabadok és rabszolgák megkülönböztetését68.




Gottfried Hartel