logo

XVI December AD

Elaggott rabszolgák sorsa

Tartson kiárusítást: adja el az olajat, ha jó ára van; adja el a bor- és gabonafelesleget; adja el a kivénhedt ökröt hibás barmot, hibás juhokat, a gyapjút, a bőröket, az ócska szekeret, a régi vasszerszámokat, az öreg rabszolgát, a beteges rabszolgát és a többi netán felesleges dolgot.

Cato: De agr. 2, 7.




Beteg és elgyengült rabszolgáikat egyesek kitették Aesculapius szigetére, mert nem volt kedvük gondot viselni rájuk; Claudius ezért törvényben kimondta, hogy mindazok, akiket így sorsukra hagytak, felszabadulnak, s ha felgyógyultak, nem kerülnek vissza gazdájuk szolgálatába. Ha valaki inkább azt a megoldást választja, hogy megölje, mint kitegye rabszolgáját, azt gyilkosság bűne terheli.

Suetonius: Claud. 25, 2




Nem lehet úgy bánni élőlényekkel, mint egy bakanccsal vagy szerszámmal, amit eldobunk, ha tönkrement vagy megkopott a használatban. Ha semmi másért, hát csak emberszeretetből is már előre szoktatni kell magunkat, hogy szelídek és kedvesek legyünk velük szemben.
A magam részéről egy igavonó barmot sem tudnék eladni csak azért, mert már kivénült, nemhogy egy öreg embert kizavarni megszokott otthonából, megrögzött életmódjából, mintegy száműzetésül, valami csekély haszon kedvéért hiszen a vevő számára is éppolyan haszontalan már, mint az eladónak.

Plutarchos: Cato 5,5-6.