logo

XX Junius AD

Rabszolgavételi szerződés

Latin nyelvű viaszostábla, Dacia, kelt Kartumban. CIL III 937. Vö. Pólay Elemér: A dáciai viaszostáblák szerződései. Budapest, 1972.

139. március 17.


Maximus Batonis a Passia vagy más néven nevezett, kb. hatéves, talált rabszolgalányt megvette és mancipatióval átvette Dasius Verzonistól, a kavieretiumi pirustától kettőszázöt dénárért. Hogy a rabszolgalány egészséges, nem tolvaj, és más vétség sem terheli, nem szökevény és csavargó, ezt garantálja. Ha valaki ezt a rabszolgaleányt vagy azt részben elperelné a vevőtől úgy, hogy ennek folytán Maximus Batonis vagy az, akit a dolog illetni fog, megtartani és birtokolni nem tudná azt, úgy azt az összeget, amelyért a leányt vette és még egyszer annyit megfizetni hit alatt kérte Maximus Batonis és hite alatt ígérte Dasius Verzonis, a kavieretiumi pirusta. Dasius Verzonis kijelentette, hogy a fent írt leányért kettőszázöt dénárt Maximus Batonistól kapott, és azt át is vette.

Kelt Kartumban, március 17-én, Titus Aelius Caesar Antonius Pius és Buttius Praesens consulsága évében. Maximus Venetus elöljárónak, Mausrius Messus decuriónak, Annenses Andunocnetisnak, Planius Versonisnak, Liccaius Epicadi Marciniesusnak, Epicadus Plarentisnak, akit Micónak is hívnak, Dasius Verzonisnak, magának az eladónak (pecsétje).


Pólay Elemér


1786-ban és az azt követő évtizedekben Verespatak (ma Rosia Montana, Románia) környékén, elhagyott római kori bányaüregekben ókori viaszos fatáblákat találtak, amelyek a daciai bányavidék életére vonatkozó latin és görög nyelvű jogi és gazdasági feljegyzéseket tartalmaznak.

A mancipatio a római jogban a tulajdon-átruházás formája, amelynek során a vevő (vagy örökös, megajándékozott, hitelező) kezét jogilag a megszerzett tulajdonra helyezi (manu capere).
A pirusták illyr eredetű népcsoport volt. Tagjait a rómaiak telepítették a daciai bányavidékre, minthogy korábbi lakóhelyükön, a Drina-kanyartól délre eső területen is bányászattal foglalkoztak.