logo

XXIV October AD

A legnagyobb és legjobb Iuppiter capitoliumi temploma

(Aedes Iovis Optimi Maximi Capitolini)



A mai Via del Tempio del Giovén állt. Maradványait 1578-ban a Caffarelli palota építésekor jórészt eltüntették, majd 1865-ben, illetve 1876-ban találták meg újra a Palazzo Caffarelli és kertje helyén. A római államiság szimbólumának számító templom építését a római hagyomány szerint Tarquinius Priscus a szabin háború során határozta el, és vagy ő maga, vagy csak később Tarquinius Superbus kezdte építtetni a Capitolium magaslattól északra. Ezen a helyen már korábban is álltak szent tárgyak, amelyeket az építkezéskor, tiszteletből vagy félelemből nem mozdítottak el, illetve megőriztek.
A templom eredeti helyén álló szakrális helyek oltárai közül kettőt, Terminusét a pronaosban, Juventasét pedig Minerva cellájában, megtartottak. Az isteneknek szentelt szobrokon és oltárokon kívül itt őrizték a Sibylla könyveket (libri Sibyllini) is. Az itt felhalmozott, már a Kr. e. VII. századtól őrzött fogadalmi ajándékok közül fennmaradt egy etruszk feliratos bucchero váza, aminek alapján a régészek igazolni látják a korai etruszk jelenlétet a városban.

A templom nemcsak Róma, de az egész latin szövetség központi szentélyének szerepét volt hivatva játszani. Az építmény határozott politikai üzenete a latin szövetség felé az volt, hogy a szövetség kizárólagos székhelye Róma, hiszen a capitoliumi szentély méreteiben felülmúlja a mindaz ideig a latiumi népek közösnek tartott szentélyét, a Mons Albanuson épült kegyhelyet.

A templom a Traquiniusok alatt épült, de nem készült el. Megépítése, akárcsak a Forum Romanum Comitiumának kikövezése, hozzájárult az államiság szervezett tevékenységének kialakításához. Az első komolyabb, tufából épült épületet M. Horatius Pulvillus consul szentelte fel a köztársaság első évében, Kr. e. 509-ben szeptember 13-án.
Az eredeti templom archaikus etruszk stílusban épült. 177 római láb (53 méter) széles és 200 római láb (63 méter) hosszú volt, így nagysága megközelítette a Pantheonét. Alapozása megfelelt méreteinek, formája peripteros sine postico volt, azaz három oldalát egy sor oszlop (a fal hosszában összesen 3, az előcsarnok oszlopcsarnokában szintén 3) díszítette, míg hátoldalán ajtó nélküli fal határolta. Mélyen kiképzett pronaosához (előcsarnok) lépcsősor vezetett fel, és három sorban 6-6 oszlop állt a cellák előtt.

A pronaosból ugyanis nem egy, hanem három párhuzamos cella nyílt az ún. “capitoliumi triász” számára, középen Iuppiter Optimus Maximus, balra Iuno Regina, jobbra Minerva számára. A cellák előtt tehát három sorban 6-6 dór vagy toszkán oszlop állt (araeostylus). Folyamatosan használatban volt, és a természeti csapások ezt sem kímélték.
Kr. e. 179-ben a templomot gondosan restaurálták, falait és oszlopait stukkóval borították, az itt őrzött fogadalmi ajándékok jó részét eltávolították, illetve rendezték. Ezután következett a templomhoz vezető clivus Capitolinus rendezése Kr. e. 174-ben, végül ennek a felújítási korszaknak az utolsó mozzanataként a templom új mozaikpadlója Kr. e. 142-ben készült el.
Ez a templom Kr. e. 83. július 6-án, Sulla diktátorsága alatt leégett, elpusztult a Iuppiter-szobor, és megégtek a Sibylla-könyvek is. Sulla ekkor azonnal hozzáfogott az újjáépítéshez. Görög mintákat követve, Iuppiter új szobrát az athéni Athene Parthenos és az olympiai Zeus szobor mintájára Apollonios készítette el aranyból és elefántcsontból (chryselephantin). Ennek a szobornak számos márványmásolata – pl. Musei Vaticaniban őrzött Otricoli Iuppiter – maradt fenn.

A templom pompájának emelésére márványoszlopokat hozattak Athénből, kirabolván az antik világ legnagyobbnak készülő templomát, az Olympeiont. Az épületet számos festett terrakotta szoborral is ékesítették, melyek közül a legnevezetesebb egy quadrigát hajtó Iuppiter volt, ami mint akroteriondísz emelte az épület ünnepélyes megjelenését. Ezt egy Veiiből származó etruszk mester, a potonacciói Apolló alkotója, Vulca készítette.
Az új templomot Sulla halála után Quintus Lutatius Catulus szentelte fel, majd Augustus korában ismét átépítették. Az újra írt Sibylla könyveket – Augustus politikai propagandájának részeként – ekkor vitték át a Palatinuson álló Apolló-templomba. Ezután nem sokkal a templom ismét leégett abban a tűzben, ami Kr. u. 69-ben keletkezett Vitellius és Vespasianus polgárháborújában. A helyreállítást Vespasianus kezdte el, de a munkálatok a fiai, Titus és Domitianus alatt is folytatódtak.

Az eredetileg dór rendű templomot korinthoszinak építette újjá pentelicumi márványból. Egy megmaradt oszlopa 72 római láb (21,3 m) magas. Az antik források szerint Domitianus volt az, aki több ezer talentum aranyat használt fel a tetőt borító bronzlapok bearanyozására.
A templom kincseinek széthordása az V. században kezdődött meg, Stilicho az aranyozott bronzajtókat, Geiserich a fedél aranyozott lemezeit vitte el, és a pusztítást a középkori pártvillongások fejezték be. Magassága miatt gyakran vonzotta Iuppiter villámait, de a VI. század végén még forrásunk van arra, hogy az épület állt.
A romjait a XII. században fedezték fel újra. 1545-ben több márvány oszlopát kiásták, és Róma különböző épületeihez használták fel. Az egyik márványfejezetet például oroszlánná faragták át a S. Trinita dei Monti melletti Medici villa számára. Számos építészeti töredék megtalálható még belőle a S. Maria della Pace Federico Cesi kápolnájában is.

Ma már csupán az alapfal néhány maradványa látható belőle a Palazzo dei Conservatori második emeltén, és néhány nagyobb összefüggő falrész az udvarán. A Palazzo Senatorio mindkét szárnya a templom egykori szürke, albai tufa alapzatára épült. Felfedezték a Saturnus templomhoz vivő fedett lépcsőház nyomait is, amivel közvetlen kapcsolatot teremtettek a Forum és a Capitolium területe között. Ennek bejárata a későbbi Divus Vespasianus- és Titus-templom mellett még megtalálható.

Legújabban a Palazzo Caffarelli és a Capitoliumi Múzeumok térségében folyó ásatások kimutatták, hogy a templom teljes egészében elfoglalta a palota mai területét és túlnyúlt a mai múzeumi épületek oldalain.



T. Horváth Ágnes