logo

XXIV October AD

Iuppiter Feretrius (a hadizsákmányt hozó Iuppiter) temploma (aedes Iuppiter Feretrius)

A hagyomány szerint Róma első temploma, amit Romulus épített, hogy abban őrizze az Acro királytól szerzett hadizsákmányt (spolia opima). Még két későbbi spolia elhelyezéséről adnak hírt a források: Kr. e. 428-ban A. Cornelius Cossus Veii királyának, Lar Tolumniusnak legyőzése után helyezte el itt a zsákmányt, Kr. e. 221-ben pedig C. Claudius Marcellus az insuberek királyának, Viridomarusnak a megölése után hozta ide a spolia opimát (olyan fegyverzet, melyet a római vezér saját kezével vett el az ellenséges vezértől).
Maga a templom igen kicsinyke volt, Dionysios szerint alig 15 római lábnyi volt a legnagyobb hosszúsága. Megjelenésére egy P. Cornelius Lentulus Marcellinus által Kr. e. 44-ben veretett érméről következtethetünk, amit Marcellus Viridomaruson és Syracusaen aratott győzelme emlékére bocsátottak ki. Ezen Marcellinus egy négyszögletes templom magas stylobatésén áll, kezében a spolia opimával.

Az egyszerű szentélyt meglehetősen elhanyagolták, tetőzete elpusztult, míg Atticus rá nem vette Augustust, hogy hozassa helyre. (Liv. IV.20.7). Ezután a császár megadta azt a jogot, hogy a zsákmányból a spolia opimát ezen a helyen őrizzék. A helyreállított templom Dionysius szerint megőrizte az eredeti alakját, de talán megnagyobbították.
A leírások a belső berendezést nem említik, úgy tűnik, nem állt benne istenszobor, csupán egy sceptrum és egy kovakő. Ez megerősíti korai építését. Egyes feltételezések szerint oltár is állt benne, de lehet, hogy ez a hely a későbbi átépítés nyomát őrzi, amikor a régi templom maradványait beépítették egy új, az eredetinél kétszer nagyobb szentélybe.

Az antik szerzők a feretrius jelzőnek is több magyarázatát adták, származtatták a fero (’visz, hord, emel’) igéből, mint a győzelmet hozó, a feretrum, szóból, ami azt a rudat jelenti, amin a spolia opimát rögzítették; A silex (kovakő) jelenléte a templomban azt sugallja, hogy Iuppiter Feretrius azonos volt Iuppiter Lapisszal, amit különlegesen ünnepélyes eskük alkalmával használtak




T. Horváth Ágnes