logo

XXVII Novembris AD

Clivus Capitolinus

Ez volt a diadalmenetek, katonai parádék útja. A via Sacra folytatásaként vezetett a Forum Romanumról a Capitolinusra. Ez volt a legszélesebb út, és így egyedül alkalmas arra, hogy ne csak gyalogszerrel, hanem harci kocsikkal tegyék meg az utat.
Útvonala a Titus-diadalív mellől, a Basilica Iulia sarkától indult, a Saturnus-templom oldalánál elfordult, majd a nyugati oldalon élesen elkanyarodott a Porticus Deorum Consentium felé, majd az Asylumon keresztül ért fel a Capitolinusra.

Némely maradványaiból arra következtetnek, hogy egyes részein porticus alatt haladt. Ezek rendes évközi időkben a politikai eszmecsere és a kereskedelmi ügyletek helyszínéül szolgáltak. Oldalánál magánházak is álltak, feltehetően insulák.
Kr. e. 174-ben, Q. Fulvius Flaccus és A. Postumius Albinus consulsága alatt kövezték ki először. Akkor vulkanikus eredetű követ használtak lefedésére. A máig megőrzött kövezete ennél későbbi, Sulla idejéből való.

Kr. e. 190-ben Scipio valahol egy diadalívet állított fel rajta. Két kapuja ismert, az egyik a porta Pandana vagy ahogy eredetileg nevezték: porta Saturnia, amit a hagyomány szerint Titus Tatiusnak és a szabinoknak hagytak nyitva. Ez volt a Capitolinus oldalánál a erődítés kapuja.
A másik a clivus Capitolinus fele útján állt, a neve porta Stercoraria volt. Ennek a neve (’szeméthez tartozó, szemetes’) kicsit csalóka, nem a városi köztisztaság fő útvonalát jelentette, hanem szakrális funkcióval bírt, ugyanis ezen a kapun át hordták ki a Vesták minden évben egyszer, június 15-én, a szertartásokhoz felhasznált áldozatok maradványait, és egy erre a célra elkészített gödörbe szórták.



T. Horváth Ágnes