logo

V December AD

Iuno temploma (Aedes Iunonis Monetae, Templum Iunonis Monetae)

Moneta vagy Iuno Moneta Regina templomának megépítésére M. Furius Camillus tett fogadalmat Kr. e. 345-ben, az aurunculusokkal vívott háború során, s egy évvel később, Kr. e. 344. június 1-jén szentelték fel.
Az épület M. Manlius Capitolinus Kr. e. 384-ben elpusztított háza helyén épült, azon a helyen, ahol a római hagyomány szerint a szabinok királya, Titus Tatius élt. Ebben a templomban őrizték a „libri lintei”-t, a vászonra írt feljegyzéseket, amelyeket Livius forrásaiként gyakran emlegetett.
A vászonra írt könyv etruszk technikával készült, ezért feltehetően az etruszkok korától annalisztikus, évenkénti feljegyzései voltak a legfontosabb eseményeknek. Feltehetően a magistratusok listáját és a legfontosabb határozatokat írták le.

A templom nevének magyarázatául már az antikvitásban számos elmélet keletkezett. Ezek közül a legismertebb az a történet, amely egy, a későbbi templom helyén álló, korábbi szentélyhez kapcsolódott, melynek szent lúdjai Kr. e. 390-ben megakadályozták, hogy a gallok elfoglalják a Capitoliumot.
Az ostrom hosszúra nyúlt, és a védők éheztek, mégsem ették meg a Iunónak szentelt ludakat, akik amikor egy gall harcos és társai az éj leple alatt felmásztak a meredek sziklán, hogy meglepjék a védőket, gágogásukkal fellármázták a védőket. A háborút befejezvén templomot építettek az istennőnek, s ezt Iuno Monetának, (Juno, aki figyelmeztetett) nevezték. Az elnevezést ez a történet a moneo (int, figyelmeztet) igével hozza kapcsolatba.

Cicero, bár ő is ezzel az igével operál, másik magyarázatot ad: szerinte a figyelmeztetés magának Iunónak a szájából hangzott el, amikor egy földrengés közeledtét adta tudtul a templomból hangzó szózat által: „ut sue plena procuratio fieret” (de Div. I.101) Suidas másként magyarázza a Moneta szót, ő a pénzzel hozza kapcsolatba.

A templom nevének eredetét a tarentumi háború idejére teszi a templom keletkezésének történetét, amikor a pénzszűkében lévő rómaiak az istennő tanácsait követve jutottak pénzhez, s így hálából ajándékozták az istennőnek a Moneta melléknevet, s alapították meg a szentélyt. Ez már aitológiai történet a javából, amely egy későbbi állapotot próbál visszavetíteni.
Kr. e. 269-ben ugyanis Iuno templomában alapították meg Róma első pénzverdéjét, amit aztán az I. században elvittek innen, és magáról a templomról ezután nincs forrásunk. Maradványainak egy része a II. Victor Emmanuel tiszteletére emelt épület alapozásakor előkerült, a többi pedig a helyén épített Santa Maria in Aracoeli templom kereszthajója alatt helyezkedik el.



T. Horváth Ágnes