logo

XXII Aprilis AD

Claudius külpolitikája .

Suetonius: De vita Caesarára [A Caesarok élete], Claudius 25.3-5.


Külföldieknek (peregrinae condicionis homines) megtiltotta, hogy római nevet, illetve nemzetségnevet (Romana nomina dum taxát gentilicia) vegyenek fel. Aki a római polgárjoggal illetéktelenül élt, azt az Esquilinus mezején bárddal kivégezték.

Achaiát és Macedóniát, melyeket Tiberius a maga igazgatása alá vont, visszaadta a senatusnak. Lycia lakosait megfosztotta szabadságuktól, mert halálos ellenségeskedésben éltek egymással; a rhodusiakét azonban visszaadta, minthogy megbánták régi bűneiket.
Ilium lakosainak, mint a római nép őseinek, minden adót örökre elengedett; felolvastatott egy régi görög nyelvű levelet, melyet a senatus és a római nép intézett Seleucus királyhoz, barátságot és szövetséget (amicitia et societas) ígérve neki arra az esetre, ha vérrokonait, Ilium lakosait minden teher alól fölmenti.

A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, kiűzte Rómából. A germánok követeinek megengedte, hogy az orchestrában foglaljanak helyet, annyira hatott rá nyíltságuk és önérzetességük: elébb ugyanis a köznép soraiban jelöltek ki nekik ülőhelyet, de mikor észrevették, hogy a parthusok és az armeniaiak a senatorok között ülnek, minden további nélkül maguk is odatelepedtek, kijelentvén: nem alábbvalók ők azoknál sem vitézség, sem rang dolgában.

A gallok druida szertartásait, melyektől Augustus alatt csak a római polgárokat tiltották el, szörnyű kegyetlenségük miatt egészen eltörölte; az eleusisi misztériumokat ellenben szerette volna Atticából Rómába átplántálni. Ő kezdeményezte továbbá, hogy Venus Erycina régiségtől roskadozó templomát (templum vetustate conlapsum) államköltségen (ex aerarlo populi Romani) újjáépítsék.

Más népek királyaival a fórumon kötött szövetséget (foedus), miközben disznót áldoztak, és a fetialisok ősi formuláit mondták. De ez és sok egyéb intézkedése, jóformán egész uralkodása, nem az ő műve volt, inkább felesége és felszabadított rabszolgái feje szerint kormányozott; Claudius maga többnyire úgy viselkedett, ahogyan azoknak érdekük vagy hangulatuk diktálta.