logo

XXIII September AD

Hellász természeti viszonyai

Amikor valamilyen tudományt népszerűsítő előadást hallunk a rádióban vagy látunk a televízióban, nagyon sokszor így kezdik az előadásokat: „Már az ókori görögök is...”.

Mi a magyarázata annak, hogy ha a tudomány szóba kerül, akkor előbb-utóbb az ókori görögség is említést nyer? A helyzet nagyon egyszerű: a tudományok jelenlegi iránya szinte megszakítás nélkül követhető nyomon az ókori görögök élénk szellemi életétől. Az a terület, amely évezredek óta a görög nép hazája jellegzetesen mediterrán éghajlatú vidék. Ellentétben az ókor nagy potemikus államaival - Egyiptommal, a Folyóközzel stb., ahol sivatagi-félsivatagi klíma uralkodik - itt csupán a nyár száraz, de télen bőségesen van csapadék.
Ennek köszönhetően a fő termények (gabona, olajfa, szőlő, gyümölcsfák) jól teremnek öntözés nélkül is. Nem kellett öntözőrendszereket kiépíteni, a gazdasági élet sokszínűen fejlődhetett a változatosan tagolt terep adottságainak megfelelően. Földművelés, pásztorkodás, hajózás, halászat, kereskedelem: szerves egységben fejlődtek és társadalmilag, gazdaságilag változékony környezetbe helyezték az itt lakó népességet.

Maga a táj, a környezet is hasonlóan változatos: magas hegységek, szűk medencék, tagolt partvonalak jellemzik ezt a területet. A környezet ugyan nem determinálhatta a görögség nyitott, vizsgálódó világnézetét, de jó terepet szolgáltatott az ilyen irányú fejlődés számára. A görögök északról vándoroltak be a félszigetre és a szigetekre.
A görög törzsek bevándorlásának fő időszaka a Kr.e. 22-19. századra esett. A területen élő őslakos népesség kultúrája déli - krétai és egyiptomi - hatásokat tükrözött, és jelentős szerepet játszott a bevándorló görögség kulturális fejlődésében. Érdekesség, hogy a görögök főleg a partvidékeken és a szigeteken telepedtek le, Kisázsia vagy a Balkán-félsziget belsejében, sőt magában Hellászban is, a karsztos felvidékeken idegen (pl. illír, trák stb.) népek éltek. A görögség fokozatos bevándorlásának egyik szép bizonyítéka III. Rámesszu Kr.e. 1200 körül keletkezett diadalobeliszkjének feliratai között az akhaiwasa=akháj (vagyis görög) megnevezés.


A klasszikus ókori földrajzot négy fő periódusra oszthatjuk:

Az első szakasz az epikus kor földrajza. Ezen időszak legjellemzőbb emlékei a homéroszi eposzok, amelyekből következtetni lehet a korai görögség földrajzi ismereteire.

A második a görög demokrácia korának és a hellenisztikus kornak a földrajza. Ekkor születnek meg az első nagy jelentőségű munkák, voltaképpen ez a kor a földrajztudomány hajnala.

A harmadik szakasz a Kr.e. 2-1. évszázad periódusa, a Hellászt meghódító köztársaságkori Róma hatásával jellemezhető szakasz.

És végül a negyedik a római császárság korának földrajza.