logo

XXII Aprilis AD

Gallia domborzata

A legidősebb képződmények a röghegységek, amelyek a variszkuszi hegységképződés során ala­kultak ki. A hegységképződés központi magja a Francia-középhegység, a Massif Central területe volt. A Massif Centralból kiinduló hegységrendszer keleti ágának tagja az Elzász-Lotaringiában fekvő Vogé­zek. Hasonlatos arculatú a hegységág következő tagja, a Belgiumba is átnyúló, 700 méter átlagma­gasságú Ardennek.
A Bretagne-félszigeten és Normandia nyugati területén terül el az Armoricain-masszívum átlagosan 400 méter magas gránitfennsíkja. (Armorica a Loire és a Szajna közé eső terület gall neve volt.) Délen, a Pireneusok gerince természetes határt képez Spanyolországgal, a legmaga­sabb franciaországi csúcsok meghaladják a 3000 métert. Keleten az Alpok legmagasabb, legjobban eljegesedett, kristályos kőzetből álló vonulatai tartoznak az ország­hoz (Mont Blanc, 4807 méter).

Az Alpok északi előterében húzódó 1500 méteres átlagmagasságú Jura-hegység középidei mészkőből épült fel. A hegyvonulatok között alacsony fekvésű vidékek, bezökkent medencék sorakoznak. Észa­kon a Fland­riai-síkság felé nyitott Île de France, ami magába foglalja a Párizsi-medencét, amely ha­talmas kiterjedésével (110 000 km2) a mai Franciaország összterületének 20%-át teszi ki. Maga a medence tulajdonképpen lépcsővidék, ahol a különböző korú kőzetek lépcsőzetesen ereszkednek le a medence közepe felé.
Talaja és vízellátása kitűnően alkalmas gabonatermesztésre, ezért „Gallia gabonás­kosarának” is nevezhetjük. A másik bezökkent, mély fekvésű terület az Aquitániai-medence a Massif Central, a Pireneusok és a Vizcayai-öböl közt alakult ki, területe 66 000 km2. Ennek talaja már nem annyira kiváló, Strabón szerint „az aquitanosok tengerpartja homokos és sovány, kölest ad, de mást nem terem” (IV.2.1. C 190).