logo

XXI Quintilis AD

Gallia földrajzi elhelyezkedés

Gallia térképe Kr.e.58 körül Gallia (latinul Gallia, görögül Galatia) az ókori világnak az a része, amelyet jórészt kelta (latin nyelven gall) törzsek népesítettek be Róma terjeszkedésének időszaka előtt és a Római Birodalomban.

Gallia területe a következő mai országokra terjedt ki: Észak-Olaszország, egész Franciaország és Belgium, Svájc nyugati fele, valamint Hollandiának és Németországnak a Rajnától nyugatra eső része.

Gallia a gall (kelta, galata) törzsek lakóhelyének általános neve. A római íróknál azon területet jelenti, mely a mai Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát a Rajnáig, Svájcot s Felső-Olaszországot az Etsig (Athesis) foglalta magában. Ez utóbbi rész, melynek sajátos neve Gallia cisalpina (a. m. Alpokon inneni Gallia) később egészen összeolvadt Itáliával.

A többi rész Gallia Transalpina (a. m. Alpkon túli Gallia) nevet viselt, de még Gallia Ultima (a. m. legszélső Gallia) Gallia Propria (a. m. tulajdonképpeni Gallia), a lakók bő, hosszú bugyogója miatt Gallia Bracata, hosszú hajuk miatt pedig Gallia Comata néven is előkerül.

Határai: északon az Oceanus Britannicus (La Manche csatorna), Fretum Gallicum (Calais-i csatorna); keleten a Rhenus (Rajna) és az Alpes; délen a Sinus Gallicus (Lyoni öböl) s a pyrenaei hegység; nyugaton a Mare Cantabricum (Biskaji öböl). Hegyei közül fontosabbak a Mons Vosagus (Vogesek), a M. Jura, az Arduenna, Silva (Ardennek), a Cebenna M. (Cevennek).

Nevezetesebb folyók: a Rhenus (Rajna), a Sequana (Szajna), a Mosa (Maas), Scaldis (Schelle), az Ara (Sauconna, a mai Saône), a Rhodanus (Rhone, az Isara (Isere), a Garumna (Garonne), a Liger (Loire).

romaikor_kep



Gallia Cisalpinában a Padustól (Pótól) északra a szalasszok, inszubrok, cenomanok, venetek s az Istridig terjeszkedő karnok, délre pedig a ligurok, taurinok, ilvatok, bojok, lingonok laktak. E cisalpin terület Gallia Citerior (a. m. innenső), Gallia Circumpadana (a. m. Pó körül), Gallia Togata (a. m. togás Gallia) néven is előfordul.

Kiváló folyója a Padus, melynek kisebb-nagyobb mellékfolyóiból említésre méltóbbak: a Trebia (Trebbia), Ticinus (Tessino), mely a lacus Verbanuson (Lago Maggiore), az Addua (Adda), mely a lacus Lariuson (Lago di Como) és a Mincius (Mincio), mely a l. Benacuson (Lago di Garda) keresztül folyva ömlik a Póba; nevezetes még a keleten folyó Athesis s a déli határt alkotó Rubicon. Termékei kellemes éghajlata miatt már délies természetűek; van búzája, olaja, szőlője.
A Pó partján kitűnő legelők, gazdag erdők pompáznak, melyek az állattenyésztést igen elősegítik. A Pó alsó folyásánál a vidék mocsáros. Mindkét rész római uralom alá került s ekkor a római tartományok mintájára rendeztetett.


Gallia Transalpinát Caesar három nagy részre osztotta: Aquitania a Pirenéktől a Garumnáig, Celtia Aquitaniától a Sequanáig, Belgium a Sequanától a Rhenusig.

Augustus K. u. 27-ben új beosztást létesített s most 4 provincia (tartomány) keletkezett: Gallia Narbonensis a Garumnától az Alpesig, Gallia Aquitanica úgy a Ligerig, Gallia Lugdunensis a középső rész és Gallia Belgica a többi rész. N. Constantin alatt Gallia, Hispania s Britannia egyike a négy prefekturának praefectura Galliarum néven.

Híres volt Gallia szép és sok városáról. Flavius Josephus szerint 1200 városa volt; ezek között híresek: Burdigala (Bordeaux), Lugdunum (Lyon), Massilia (Marseille), Arelate (Arles), Nemausus (Nimes), Lutetia Parisiorum (Páris), Vienna (Vienne), Genava (Genf), Genabum Aureliani (Orléans), Argentoratum (Strassburg), Durocortorum (Rheims), Colonia Agrippina (Köln) és sok más.

Gallia Cisalpina 2 részre, Pón innenire (Gallia Cispadana) s Pón túlira (Gallia Transpadana) oszlott.

Híresebb városai: Parma, Mutina (Modena), Placentia (Piacenza), Bononia (Bologna), Mantua, Cremona, Verona, Augusta Taurinorum (Turin).