logo

XIX December AD

Ius gentium .

A modern korral ellentétben, amikor a nemzetközi kapcsolatokat két- és többoldalú szerződések foglalják rendszerbe és szabályozzák, az ókor nem ismert ilyen jellegű szerződéseket, csak szövetségi egyezményeik voltak. Ugyanakkor voltak olyan íratlan szabályok, amelyek a mai kor nemzetközi szerződéseinek felelnek meg. Ezt latinul ius gentium-nak nevezték, s ez szavatolta a követségek sérthetetlenségét és szabad mozgását. Ez ugyanakkor szabályozta a politikai kapcsolatokon túl a gazdasági kapcsolatokat is.

A rómaiaknak ugyanis voltak olyan kereskedelmi kapcsolataik, amelyek túlnyúltak a birodalom határain, sőt túlnyúltak azon a területen is, amelyekre még kiterjedt a római politikai befolyás. Ezek egyike például a borostyánkőút, amely Pannonián is keresztül vezetett az Északi-tengerig, s amely az egyik legfontosabb európai kereskedelmi út volt.
Amikor a római kereskedők már elhagyták a birodalom területét, a kereskedők akkor is védelemben részesültek. Ugyanez igaz a keleti kereskedelmi útvonalakra is. Róma élénk gazdasági kapcsolatokat ápolt Indiával és a Távol-Kelettel, s a római áruk karaván-, majd tengeri úton jutottak el India nyugati partvidékére, onnan pedig bőségesen szállították Itáliába a keleti fűszereket. A gazdasági kapcsolatok intenzitása miatt nagyon fontos volt a kereskedők védelme. Sok esetben ugyan komoly vámot kellett fizetniük, a befektetés azonban még így is busásan, nagy haszonnal térült meg.

A védelem fokozottan igaz volt a követségekre, amelyek sokszor nem is egyszerűen idegen, hanem ellenséges területen haladtak át. A követségek ráadásul nagy létszámúak voltak, vagyis a tulajdonképpeni követek mellett nagyon komoly kiszolgáló személyzet is utazott. Az ellátást biztosító rabszolgákon kívül ott voltak az írnokok és a tolmácsok, akik között kellett olyanoknak is lenniük, akik ismerték azoknak a népeknek, törzseknek a nyelvét, amelyek területén a követség áthaladt.
Ezenkívül nyilván volt a kiszolgáló személyzetben olyan, aki pontosan ismerte az utat. Nem elképzelhetetlen ugyan, hogy kisebb katonai egység kísérte a követséget, az azonban kézenfekvő, hogy a ius gentium védelme jelentette a közös alapot és a védelmet a római határokon kívül.




Forrás: Takács László - A római diplomácia