logo

XXIII Junius AD

Litterae .

Arra természetesen nem mindig volt mód, hogy egy-egy uralkodó vagy törzs küldöttei személyesen jelenjenek meg a senatus előtt és adják elő panaszukat vagy kérésüket, fejezzék ki köszönetükét. Emiatt a diplomáciai kapcsolatokban fontos szerepet játszott a levél (litterae). Ezek a levelek éppolyan módon képezték tárgyalások alapját, mint a követek beszédei. Erre példaként Tacitus egyik helye szolgál:


Azt találom ez idők íróinál és senatorainál, hogy a senatus-ban felolvasták Adgandestriusnak, a chattusok fejedelmének levelét, amelyben ígérgette Arminius meggyilkolását, ha a gyilkossághoz mérget küldenek. A válasz az volt, hogy a római nép nem cselvetéssel és orvul, hanem nyíltan és fegyverrel szokott bosszút állni ellenségein. Ezzel a dicsőséggel Tiberius a hajdani vezérekkel tüntette fel magát egyenlőnek, akik Pyrrhus király ellen megtiltották s elárulták a mérget.
(Tacitus, Évkönyvek, 2, 88.)
(Borzsák István fordítása.)


A levelezés, főleg akkor, ha a levél illetéktelen vagy egyenesen ellenséges kezekbe kerülhetett, olykor titkos csatornákon folyt. Tudjuk, hogy Caesar leghűségesebb embereivel titkosírással írt levelek révén tartotta a kapcsolatot, vagy elrejtve juttatott el üzeneteket. A gall háborúról szóló művében erről így számol be:


Az ostrom napról napra nyomasztóbbá és súlyosabbá vált, elsősorban azért, mert legtöbb katonánk megsebesült, a védők száma maroknyira olvadt. Cicero mind sűrűbben küldte el hírnökeit írásos jelentéssel Caesarhoz. Csakhogy legtöbb küldöncét elfogták, s katonáink szeme láttára kínozták halálra.
A táborban mindössze egyetlen nervius tartózkodott, egy Vertico nevű, jó családból származó férfi, aki már az ostrom kezdetén Cicerónál keresett menedéket, és többször bebizonyította, milyen odaadó hűséggel viseltetik iránta. Ez a Vertico rávette a szolgáját, hogy juttasson el egy levelet Caesar kezébe. Megígérte, hogy viszonzásul felszabadítja, és nagy jutalmat ad neki.
A szolga lándzsájába rejtette az írást, úgy távozott a táborból. Maga is gall lévén, nem keltette fel a gallok gyanakvását, mikor áthaladt közöttük, s meg is érkezett Caesarhoz. Neki végül sikerült megvinnie a hírt, milyen veszélyben forog Cicero és legiója.
(5, 45.)
(Szepessy Tibor fordítása.)



Forrás: Takács László - A római diplomácia