logo

XVI December AD

Orator .

A rómaiak másik kifejezése a küldöttre, követre a szintén Összetett jelentésű orator. Ilyen értelemben szerepel már Enniusnál is, hogy az orator béke nélkül (sine pace) tért vissza. Cicero Vatinius ellen írt beszédében is fölsorolja azokat a funkciókat, amelyek a diplomáciához tartoztak, s amelyek kiválasztásának joga a senatusé volt. A szónok beszédében a következőket írja:


…és mivel említést történt a te követségedről (legationis tuae... mentio), szeretném tudni rólad, végeredményben milyen senatusi határozat alapján vagy te egyébiránt küldött (legatus). A mozdulatodból megértem, mit válaszol: saját törvényed alapján, ezt mondod. Tehát a haza legbiztosabb atyagyilkosa vagy? Azt várnád talán, hogy az összeírt atyák mind eltűnjenek a köztársaságból? Még azt sem hagytad meg a senatusnak, amit soha senki el nem vett még tőle, hogy a követeket ennek a rendnek a tekintélye ruházza föl küldetéssel?
Hát ennyire szennyesnek tartod a népgyűlést, ennyire romlottnak a senatust, annyira szerencsétlennek és elesettnek a köztársaságot, hogy sem a béke és háború hírnökeit (nuntios pacis ac belli), sem a követeket (oratores), sem a tolmácsokat (interpretes), sem a haditanács tagjait (bellici consili auctores), sem a tartományi feladatok szolgáit (ministros muneris provincialis) nem választhatja ki a senatus az ősök szokása (more maiorum) szerint?
(Cicero, Vatinius ellen, 15, 35.)


Livius is ezt a kifejezést használja a követre, amikor Perszeusz király békeküldötteiről ír:
„Perseus a csata után a harmadik napon érkezett meg Amphipolisba, s innen hírnökpálcás követeket (oratores cum caduceo) küldött Paulushoz."
(Livius, 44, 45.)25


Forrás: Takács László - A római diplomácia