logo

XIII December AD

Fetiales.

A háború és békekötés, valamint a nemzetközi szerződések ügyében való eljárás feladata a Iuppiternek szentelt egyik papi collegium, a fetiales feladata volt. Megalapítója személyében nem egységesek a források. A halikarnasszoszi Dionüsziosz és Plutarkhosz szerint Numa Pompilius, Cicero szerint Tullus Hostilius alapította, míg Livius Ancus Marciushoz köti. Létszámuk húsz fő volt, s megbízatásuk egész életükre szólt. Feladatuk közé elsősorban az elégtételkérés tartozott (res repetere vagy rerum repetitio), amelyet egy-egy konfliktus kapcsán az ellenséggé vált néphez, törzshöz intéztek. Ha elégtételt kaptak, nem került sor további eseményekre. Ha azonban nem jártak sikerrel, következett a hadüzenet kinyilvánítása. Küldöttségként általában négyen voltak, egy vezető és három kísérő, illetve tanú.

A fetialisok vezetőjét, ha küldöttségként érkeztek had-üzenet átadása végett, pater patratusnak hívták, a kéttagú küldöttség másik tagja pedig, aki a Capitoliumon szedett füvet vitt, az ún. verbenarius. A fetialisok a köztársaságkor végére jelentőségüket vesztették, de Augustus újra életre hívta testületüket. (A fétialisok által végrehajtott szertartásról lásd később a hadüzenetről szóló részt.)

Ezt a papi testületet a környező latin népektől vették át a rómaiak, s más itáliai törzseknél is létezett ez az intézmény. Az érintkezést szabályozó vallási előírásokat összefoglaló néven ius fetialenak, vagyis fetialis-jognak nevezték.



Forrás: Takács László - A római diplomácia