logo

XIX September AD

Ianus-templom

A rómaiak számára, akik hosszú történelmük során szinte folyamatosan háborúztak, különleges hely volt a Ianus-templom. E hely szimbolikus jelentőségét többek közt az adta, hogy számukra ez a hely jelezte, háború vagy, béke van-e, még akkor is, ha a küzdelem a várostól távol, más földrészeken folyt. A templom nyitott kapui háborút jelen-tettek, ha becsukták a kapukat, azt, hogy béke van. Ez utóbbira a római történelem során alig került sor, évszázadok teltek el úgy, hogy a templom kapui tárva-nyitva álltak.
Bár a templom építésének és a szokás kialakulásának körülményei nem ismertek, a hagyomány szerint Róma harmadik királya, Numa Pompilius uralkodása idején csukták be először a templom kapuit, majd hosszú századokig nem került erre sor. Majd csak a Kr. e. III. században következett ez be a köztársaság korában.

A principatus korában különösen Augustus volt érzékeny arra, hogy békét teremtett (pax Augusta), s így az ő uralkodása alatt háromszor is bezárták a Ianus-templom kapuit, amire aztán legközelebb Nero uralkodása alatt került sor 66-ban, az armeniaiakkal történt békekötés után.

Vergilius az Aeneisben így emlékezik meg a kapuk ki tárásának szokásáról:

Volt Latiumban egy ősi szokás, kegyesen gyakorolták
Hesperiában az albai falvak, a föld feje, Róma,
Tartja pedig most is, ha megindul a háboru Marsszal [...]
Két Viadal-kapu van - nevük ez -, melyeket kegyeletből
Szentnek tisztel a szörnyű Mars félelme s a vallás;
Száz érc-pánt födi és tartós vas-zárak a tölgyet,
S őre se távozik el sohasem, Jánus, küszöbéről;
És amidőn az atyák viadalt indítani vélnek
S biztos a harc, ezeket maga nyitja quirínusi díszben
És köpenyét gabii módon felövezve a consul
S míg a küszöb csikorog, riadót maga zeng, hogy az ifjak
Mind követik: helyeselve recseg, rekedésig, a rézkürt.
(7, 601-603; 607-615)




Forrás: Takács László - A római diplomácia