logo

XIV December AD

Nemzetközi szerződések .

A rómaiak legjelentősebb ellenfele a köztársaság korában a pun állam, Karthágó volt. Ez az arisztokratikus köztársaság a rómaihoz nagyon hasonló államszervezettel rendelkezett, s hatalmát fokozatosan terjesztette ki Észak-Afrikában, majd az Ibériai-félsziget déli részén. Karthágó különleges sajátossága volt, hogy jelentős befolyásra tett szert a tengeri kereskedelemben, kipróbált tengerészei, jelentős hajóállománya volt, s ennek következtében nagy tapasztalatra tett szert a tengeri hadviselésben is, igen mozgékony és nagy hajóhaddal rendelkezett. A terjeszkedő Róma azonban a Mediterráneum keleti felében több ponton is szembekerült az észak felé kirajzó Karthágóval.
Szicilia, a Tirrén-tengerben fekvő nagyobb szigetek, Szardínia és Korzika, majd az Ibériai-félsziget jelentette azokat a területeket, ahol a két állam érdekei ellentétbe kerültek egymással. Ezek jellemzően olyan területek voltak, amelyeket javarészt görögök laktak, s amely területeken városállamok próbáltak megkapaszkodni, miközben egységes államszervezet kialakítására még kísérlet sem történt. Az ilyen területek a hódítást professzionális szintre emelő rómaiaknak vagy karthágóiaknak csak ideig-óráig tudtak ellenállni. Ha nyugalomban, viszonylagos biztonságban akartak élni, rákényszerültek, hogy egy nagyobb hatalommal szövetséget kössenek.

A rómaiak és a karthágóiak, hogy ne állandó fenyegetettségben éljenek, s hogy nagyjából körülhatárolják azt a régiót, ahol érdekszférájuk határai húzódtak, illetve politikai és gazdasági befolyásuk érvényesülhetett, szerződést kötöttek. Polübiosz, a Kr. e. II. században élt, Róma nem sokkal korábbi történelmét megíró görög történetíró a Kr. e. VI. század végére, 509-re teszi az első szerződés megkötését, s azt a királyok elűzése után consuli tisztet elsőként betöltő Brutushoz köti.
A szerződést érctáblára vésve Rómában a Capitolium-hegyen álló luppiter Capitolinus templomának falán helyezték el. Szövegét, mivel számos tanulságos elemet tartalmaz, érdemes teljes terjedelmében idézni, úgy, ahogy azt Polübios történeti munkájában áthagyományozta:

Az első szerződés a rómaiak és a karthágóiak között:
„A következő feltételek mellett legyen baráti viszony egy-részt a rómaiak és szövetségeseik, másrészt pedig a karthágóiak és szövetségeseik között. Sem a rómaiak, sem szövetségeseik nem hajózhatnak túl az úgynevezett Szép-hegyfokon, csak akkor, ha vihar vagy ellenség kényszeríti őket erre. De ha valaki közülük hibáján kívül arra kényszerülne, hogy ott kikössön, akkor sem szabad ott semmit vásárolnia, sem elvennie, azon dolgokon kívül, amelyek hajója kijavításához és az áldozatok bemutatásához szükségesek. És aki idevetődött, az köteles öt napon belül eltávozni.
Akik kereskedés céljából érkeznek ide, azoknak nem kell illetéket fizetniük, csak ha egy kikiáltó és egy írnok jelenlétében kötnek üzletet. Ami viszont ezek jelenlétében kerül eladásra, annak vételára kifizetéséért az állam vállal szavatosságot, akár Afrikában, akár Szicíliában történt az üzletkötés. Ha egy római Szicília karthágói uralom alatt álló részére érkezik, ott teljesen ugyanolyan jogai legyenek, mint a karthágóiaknak. A karthágóiak semmiféleképpen sem bánhatnak erőszakos módon Ardea, Antium, Laurentum, Circeii, Tarracina lakóival, sem Latium egyetlen olyan néptörzsével sem, amely Róma alattvalója.
Azon város ügyeibe sem avatkozhatnak be, amelyek nem Róma alattvalói. És ha egy ilyen várost hatalmukba kerítenének, akkor azt sértetlenül át kell adniuk a rómaiaknak. Ha hadviselés közben Latium területére lépnének, nem tölthetik itt az éjszakát."
(3, 22.)
(Muraközy Gyula fordítása.)

Később ezt a szerződést még két alkalommal egészítették ki, melyek közül az utóbbira akkor került sor, amikor Pürrhosz már Szicíliát fenyegette. Ekkor kerültek a szerződésbe a kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó részek:

Amennyiben a szerződő államok (vagyis Róma és Karthágó) bármelyike írásbeli megállapodást akarna kötni Pürrhosszal, ezt csak a másik féllel együtt teheti, hogy egyik a másiknak (vagyis Karthágó Rómának és fordítva) a megtámadott fél területén segítséget tudjon nyújtani. [...] A szerződéseket esküvel is megerősítették, mégpedig a következőképpen. Az első szerződéskötés alkalmával a karthágóiak ősi isteneikre, a rómaiak pedig ősi szokásuk szerint Iuppiter Lapisra tettek esküt. A következőkben Marsra, illetve Enüalioszra esküdtek.
(3, 25.)
(Muraközy Gyula fordítása.)


Ezt a szerződést a rómaiak és a karthágóiak később újra módosították és kiegészítették közvetlenül az első pun háború után.


Forrás: Takács László - A római diplomácia