logo

XXII Junius AD

A dátum és a keltezés

A keltezést a rómaiak a következő eljárás szerint végezték

A hónapot három főnappal kisebb részekre osztották, s az esedékes napot e főnapokhoz viszonyítva fejezték ki. A hónap három főnapja: a Kalendae, minden hónap első napja, az Idus, március, május, július és október 15-e, minden más hónap 13-a, és a Nonae, az Idus előtti kilencedik nap, tehát a hónap 5. vagy 7. napja.

A főnapokat puszta ablativusszal (abl. temporis) fejezték ki: Kalendis Ianuaras, Nonis Februariis, Idibus Martiís. A főnapokat közvetlenül megelőző napot pridie szócskával és a főnap accusativusával mondták, pl. pridie Nonas Ianuarias (január 4.); a határnapot közvetlenül követő napot néha a postridie szóval fejezték ki az előzőhöz hasonló módon. Minden más nap kifejezésénél legelsősorban meg kell néznünk, hogy melyik a legközelebbi határnap.
Ha a legközelebbi határnap Nonae vagy Idus, akkor a határnap napjához (hanyadika ez a kérdéses hónapban?) hozzáadunk egyet, levonjuk az adott dátumot, s az eredmény adja azt a napot, ahány nappal a mi dátumunk megelőzi a határnapot. Ezt a különbséget az ante elöljáróval fejezték ki. Pl. január 7-hez a legközelebbi határnap január Idusa, 13 + 1 = 14, 14 - 7 = 7, tehát a római keltezés ez lesz: ante diem septimum Idus Ianuarias.

Abban az esetben, ha a legközelebbi határnap a következő hónapi Kalendae, akkor 2-t adunk a mi dátumunk hónapjának napjaihoz, és ebből vonjuk le az adott napot. Pl. július 19-éhez a legközelebbi határnap augusztus Kalendae-ja. Júliusban 31 nap van, tehát 31 + 2 = 33, 33 - 19 = 14, tehát a római keltezés ez lesz: ante díem XIV. Kal. Augustas.

A szökőév szökőnapját február 23. után tették, azaz ilyenkor a feburár 24-et, mint a március Kalendaeja előtti hatodik napot kétszer írták: a. d. bis sextum Kal. Martias. A szökőévet ezért nevezték annus bissextilisnek.




Majoros József