logo

XV December AD

Közlekedés a fürdőkben

Galenus, Marcus Aurelius háziorvosa írja, hogy fontos a megfelelő hőfokú fürdőmedencék igénybevétele. Lényeges, hogy ez fokozatos legyen, a lassú felmelegedéstől egészen a forró fürdőig s ugyanilyen sorrendben visszafelé haladva a lehűlésig.
A fürdőbe érkező az apodyteriumban hagyta ruháját. Ezek a helyiségek gyakran fűtöttek voltak, ahol kád, vagy egyéb öblítő alkalmatosság is rendelkezésre állt az előfürdők céljára. Innen a frigidariumba mentek, mely rendszerint egy, vagy két káddal is felszerelve épült.

A középső helyiség a tepidarium, vagy cella media. Ez mindig a hideg és forró fürdő közé ékelődött, megfelelve a váltakozó hőmérsékletű fürdési lehetőséget kedvelők igényeinek. Így még a gondolatok is frissebben szárnyaltak, írta Martia1is. A tepidariumoknak még más szerepük is lehetett. Ahol erre nem volt külön helyiség ott unctoriumnak is használhatták.
Azonban a tepidariumok alapvető szerepe, hogy száraz, átjáró helyiséget biztosítsanak. De ettől is van eltérő eset például a Korsika szigeti Santa Laurinaban, ahol egy meleg vizes kád is van a tepidariumban.

A harmadik, minden fürdő elengedhetetlen helyisége a caldarium. A caldariumba mindig beépítenek egy, vagy két forró vizes medencét, mely rendszerint kiugrik a caldarium falsíkjából. A caldariumokban legalább 50 °C meleg elérésére törekedtek.
Ez a hőfok lehetővé tette a kellemetlen nedves gőz nélküli száraz, forró izzasztó használatát. Néhány antik forrás az égő parázs melegéhez hasonlítja a fürdők caldariumainak hőmérsékletét. Seneca is arról panaszkodik, hogy a caldariumban a meleg „similis incendio”. A padozat melegebb volt valamivel, mint a szoba hőmérséklete cca. 55-57 °C lehetett.
Ugyancsak elengedhetetlen tartozéka a fürdőknek a laconicum vagy a sudatorium. Vitruvius hangsúlyozza, hogy az izzasztó álljon mindenképp összeköttetésben a tepidariummal. Az irodalom rendeltetésüket tekintve különbséget tesz a laconicum és sudatorium között. A Stabiae-i thermakból feliratos kő került felszínre, mely a fürdő laconicumáról emlékezik meg.

A helyiség formája megközelíti a Vitruvius-i ajánlott formát: kerek alaprajzú, kúptetejének közepén fémlappal, clipeussal nyitható és zárható nyilássa1. Lényeges eleme ezeknek a helyiségeknek, hogy nem hypocaustummal fűtötték őket, hanem a szoba közepére helyezett szénkályhával, mely egyben szárította is a levegőt. Ilyen faszénnel fűtött kályhát ismerünk Pompeji-bő1.
Több helyen kiemelik az antik források, hogy a laconicumok szárazak voltak. A kerek alaprajzi formának is volt jelentősége. A középpontban elhelyezett kályha parázsából áradó meleg a falakról visszaverődve fokozta a szoba meleg hatását.

Minden egyéb hypocaustummal fűtött izzasztót sudationak neveznek. Valószínűleg itt sem volt elviselhetetlen a nyirkos gőz, hiszen a hypocaustum egyenletesen és kellemesen fűtötte a belső teret. Seneca egyébként a sudatiot is szidta mondván: miért kell nekem a sudatio forró levegője, hogy kiszárítsa és aszalja a testet?

Számos adat alapján kövessük tehát a fürdőzők közlekedési rendjét a fürdőkben. Az apodyteriumokban vetkőztek, ahol a ruhákat őrizték. Az olyan nagyobb fürdőtelepeknél, ahol a fürdőkhöz palaestra is tartozott, az apodyteriumok mindig összeköttetésben álltak a palaestrákkal. Ezután áthaladtak a frigidariumon, felmelegedtek a tepidariumban, és esetleg beolajoztatták magukat. Bő hatású az olajozás a fürdők vétele előtt is.
Azt azonban mindenki saját maga, főként egészségi állapotának függvényeként határozza el, hogy fürdés előtt vagy után olajoztatja a testét. A fürdés után feltétlenül javasolt, mert ezzel lehet megakadályozni a test gyors lehűlését. A bezárult pórusok egyben a bőr védelmét is szolgálják - adja a tanácsot Celsus. Ezután a sudatioba, vagy laconicumba mentek izzasztásra, innen visszafordultak a tepidariumba, ahol újból olajoztatták magukat s végül távozás előtt lehűltek a frigidarium piscinajában.

A Thermae maiores a Birodalom területén ismert fürdők különböző típusai közül az ún. „Ringtyp” csoportba sorolható. A fürdőző körbejárhatta a termek sorát anélkül, hogy arra kényszerült volna, hogy csak visszafordulva távozhasson.
A therma több igényre is lehetőséget nyújtott. Ha az előcsarnokon át megérkezett a látogató, a apodyteriumban levetkőzött, a átjárón és a frigidariumon keresztül átment a tepidariumokba ahol felmelegedve előkészülhettek a forró fürdő vételére a caldariumban, majd ugyanezen az úton visszafordulva időzhetett a frigidariumban és felfrissülhetett a hideg vizes medencékben.




Kaba Melinda