logo

XII December AD

A férfiak elnevezése

A három részből álló római név első tagja a praenomen (pl. Gaius), a második a nomen gentile, vagyis a nemzetség neve (Iulius), a harmadik pedig a cognomen, a család neve (Caesar).
A praenomen jelölte meg a nemzetségen és családon belül az egyént; ezt a nevet az írásban rendszerint rövidítve tűntették fel és általában csak l7 praenoment használtak, a rövidítés különösebb akadályokba nem ütközött.

Íme a gyakrabban használt praenomenek, és rövidítésük:

Aulus rövidítve: A.
Gaius rövidítve: C.
Gnaeus rövidítve: Cn.
Decimus rövidítve: D.
Marcus rővidítve: M.:
Publius rővidítve: P.
Quintus rővidítve: Q.
Sextus rövidítve: Sex.
Tiberius rövidítve: Ti.
Titus rövidítve: T.


A ritkábban használt praenomenek a kővetkezők voltak:

Appius rövidítve: Ap.
Kaeso rövidítve: K.
Mamercus rövidítve: Mam.
Martus rővidítve: M
Numerius rövidítve: N.
Servius rővidítve: Ser Spurius rövidítve: Sp


Ezek a nevek olykor a gyermek születésének időpontjáról (Lucius - nappal, Manius - reggel), máskor valamely istenségről (Marcus és Mamercus Marsról, Tiberius Τiberisről), a bő gyermekáldásról (Quintus - ötödik, Sextus - hatodik, Decimus - tizedik) emlékeztek meg, később szokássá vált, hogy az elsőszülött apja praenomenjét kapja.

Az előkelő nemzetségeken belül csupán néhány férfi-praenoment használtak, de voltak olyan nevek, amelyet viszont csak egyes családokban adtak az újszülött fiúnak (Appius a Claudiusok nemzetségében, Kaeso a Fabiusok és Mamercus az Aemiliusoknál).

Ha egy személy szégyent hozott a családjára, s államellenes cselekedetet követett el, annak praenomenjét a nemzetség többé nem használta (mint pl. a Manliusok a Marcust, a Claudiusok a Luciust). Azonban eme megszorítások csak az előkelőkre, a nobilitas patriciusi és plebeiusi származású nemzetségeire vonatkoztak. Az egyszerű nép nem törődött vele.

A nomen gentile a nemzetségből való eredetet mutatta, sőt azt is meg lehetett állapítani, hogy honnan származott. Így csaknem valamennyi valódi Római - latin nemzetség neve - ius-ra végződött (Cornelius, Claudius, Iulius, Tullius,. Caecilius stb.) az - as és - a végződésű nevek etruszk eredetre vallottak (Perperna, Sisenna, Maecenas).

A cognoment a nemzetségen belüli megkülönböztetés végett használták. A cognomen rendszerint a családfő valamely testi tulajdonságára utalt (mint Flaccus nagy fülű Naso nagy orrú, Cato ravasz, Nero erős, bátor, Crassus kővér, Cincinnatus bodros fürtű, Longus magas, Sulla hirtelen szőke).

Az évszázadok múltán egyes személyek, családok még egy cognoment kaptak, illetve vettek fel, amely valamely haditényhez kapcsolódott (Numidicus, Macedonicus, Africanus), vagy pedig valamilyen istenség kegyére utalt (Felix).
Az örökbefogadott felvette az örökbe fogadó apa nomen gentiléjét és cognomenjét, de hozzácsatolta a maga nomen gentiléjét -an toldattal: P. Cornelius Scipio örökbe fogadta L. Aemílius Paullus fiát, az örökbefogadott új neve a kővetkezőképpen hangzott: P. Cornelius Scipio Aemilianus.

Augustust eredetileg csupán C. Octaviusnak hívták. Minthogy Caesar végrendeletileg örökbe fogadta, új nevét C. Iulius Caesar Octavianusnak kellett volna írnia, de neki sokkal jobban tetszett az előkelő Iulius Caesar patriciusi neve s politikusabb volt, a dicső Caesar névre hivatkozni, mint a többé-kevésbé ismeretlen Octavius családra utalni; ezért elhagyta az Octavianus nevet.
Később nevét teljesen átalakította: felvette a hadsereg adományozta és hadvezérséget jelentő imperator szót praenοmenként, megtartotta Caesar nevét és hozzácsatolta a senatus adományozta megtisztelő Augustus nevet, egyben hivatkozott arra, hogy az ő istenített Caesar fia. Így új neve így szólt: Imperator Caesar divi filius Augustus.
(Augustus halála után szokássá vált, hogy valamennyi császár a nevéhez Caesar nevét is felvette. Ezzel a Caesar név a császári méltósággal azonosult és ebből a szóból. származik a császár, Kaiser, cár szó. Minthogy az imperator szó is hozzátartozott a császár nevében viselt címeihez, a francia és angol nyelvben az empereur, illetve emperor jelenti a császárt.)

Persze nem mindenkire volt kőtelező, hogy - különösen Caesar törvénye előtt - a három nevet viselje, C. Marius a nagy hadvezér, L. Mummius Korinthos városának megsemmisítője és még sokan mások is csak két nevet viseltek. Ha egy név mellett még ilyen rövidítést látunk, mint példának okáért Q. f. L. n., ez azt jelenti, hogy Quinti filius Lucii nepos, tehát Quintus fia, Lucius unokája.



Ürögdi György: A régi Róma
Budapest l963