logo

XXIII September AD

A római temetkezési szokásokról

Rómában, ha meghalt valaki, ideiglenesen bebalzsamozva a ház előcsarnokában ravatalozták fel. Fáklyák és gyertyák világítottak. A család és a rokonság nőtagjai a ravatal körül zokogtak, siratták az elhunytat, a mellüket verték.

A gyász jeléül napokig nem mosdottak, nem fésülködtek, hogy ezzel is kifejezzék bánatukat. A halottat nemcsak őszinte fájdalmukban siratták, hanem ősi szokás szerint az élők kötelessége volt: megillette a halottat. A temetési menet élén kürtösök haladtak, buzgón fújták hangszerüket. A zenészek után a fáklyavivők és siratóasszonyok következtek. Énekeltek is: az elhunyt tetteit és erényeit dicsőítették.

A gazdagok koporsója előtt őseik viasz képmásait vitték. De egy szegény család nem engedhetett meg magának ilyen fényűzést! Drága dolog volt egy temetés. Sokba került a halotti tor, amelynek meghatározott szabályai voltak. Nem kis pénzbe került a síremlék felállítása sem. Pedig csak egy kőlap volt, rajta a halott képmása.

romaikor_kep



Aki életében katona volt, az a síremléken büszkén léptetett lován, vagy pajzsára támaszkodva nézett szembe velünk. A leggazdagabbak síremléke valóságos vár, kör alakú torony volt. A szépen gondozott sírkertben oszlopos tető védte a feliratos, domborműves táblákat. A legegyszerűbb sírokat sátortetőformán, egyszerű cserepek fedték.

A rómaiak is kétféleképpen temetkeztek. Egyesek elégették a halottat, vele az áldozati tárgyakat is, majd összeszedték az égett csontokat, urnába zárták, és az urnát a síremlék belsejében helyezték el. Mások nem az égetést választották, hanem koporsóba fektették a halottat, s úgy földelték el. Vele temették kedvelt tárgyait: a nők koporsóiban illatszeres üvegeket, a gyermekekében játékokat.

A rómaiak tisztelték halottaikat, sírjuk helyét szentnek tekintették, a halottaknak Parentalia és Feralia néven külön ünnepeik voltak február 13-21. között. Ezeken a napokon mindenki halottaira emlékezett. A keresztény egyház ezt a hagyományt folytatta később a halottak napjának megtartásával, ami máig élő szokás.