Római élet / Vallás / Görög-Római Istenek / A Föld istenei

Silenos - Silenus

A satyrok közé tartozik; Dionysos nevelője volt, azután hozzá csatlakozott és állandó kísérője lett. A költők úgy festik, mint öreg, kopasz, tompa orrú, szőrös mellű férfit, oly nagy hassal, hogy Dionysos kíséretében csak szamáron ülve járhat. De mivel folytonosan ittas, két satyr mindig mellette halad és támogatja, nehogy lebukjék.
A satyr drámákban Silen volt a karvezető, a «Kyklops»-ban Euripides iszákos, jókedvű, könnyelmű, dicsekvő vén korhelynek rajzolja, kinek sok vonásában Falstaff ősmintájára lehet ismerni. Egy monda szerint a gigasharcban is részt vett, még pedig szamarán nyargalva; de hőstettei, melyekkel dicsekedni szokott, nem annyira neki, mint inkább szamarának tulajdonítandók, mert ez volt, melynek ordításától megijedve, a gigások futásnak eredtek.

E Silenoson kívül nemsokára egész tömeg Silent képzeltek s rendesen az öregebb satyrokat ruházták fel e névvel. - Silenost a művészet vagy a gyermek Bacchussal karjaiban, jóságos tekintettel, a komikus vonások mellőzésével, vagy mint tehetetlen, részeges, de mindig jókedvű vén korhelyt ábrázolja. Jelvénye a bortömlő, thyrsus és a borostyánfüzér.

Forrás: Görög-Római Mytologia Összeállította: Csiky Gergely Franklin-Társulat 1911