Római élet / Vallás / Görög-Római Istenek / Főistenek

Pallas-Athene - Minerva

Midőn Zeus azon jóslatot nyerte, hogy a Metistől születendő gyermeke meg fogja fosztani trónjától, elnyelte nejét. Egy idő múlva heves főfájást érzett, s midőn az előhívott Hephaestos bárdjával ketté hasítja fejét, ebből teljes fegyverzetben, hangos harci riadással kiemelkedett Pallas-Athene. Származásának megfelelőleg Pallas a bölcsesség istennője, az országok jólétének oltalmazója mind a háborúban, mind a békében.
Azért istennője mind a háborúnak (de csak a rendes és lovagias hadakozásnak, Aressel ellentétben), mind a békességnek s ama művészeteknek, melyek a békében virágzanak, s az országok jólétét előmozdítják. Mint a háború istennője állandóan kíséri és oltalmazza a nemes és lovagias hősöket, Perseust, Bellerophont, Achillest. Mint a béke istennője, megajándékozta az embereket a tudománnyal, művészettel, feltalálta az ekét, szövőszéket, varrást, hímzést.
Pallas soha sem ment férjhez és szívébe nem bocsátotta be a szerelem érzését. Annyira őrizte szűzi tisztaságát, hogy a jós Tiresiast örök vaksággal verte meg, mert a fürdőben meg merte lesni. De különben ő is hiú volt szépségére és Herával és Aphroditével versenyzett az aranyalmáért.

Az atheni mythos szerint Pallas-Athene találta fel a fuvolát, melyet egy szarvas lábszárának csontjából készített. De midőn hangszerét bemutatta az olympiai isteneknek, Hera és Aphrodite gúnymosolyából észrevette, hogy valami nevetségesnek kell rajta lennie, s nemsokára a forrás tükrében meglátta, hogy arca egészen felfuvódik és eltorzul, midőn a fuvolából hangokat csal ki. Emiatti bosszúságában eldobta fuvoláját s átkot mondott arra, ki föl merné emelni. Átka borzasztóan teljesült Marsyas fölött. Ez meglelte a fuvolát, s a belőle kicsalt bájos hangok oly elbízottá tették, hogy versenyre hívta Apollót. A bíróul felkért múzsák azonban ennek részére ítélték a diadalt s Apollo ekkor büntetésül fára kötötte az elbizott Marsyast és lenyúzta bőrét.

Legkedvesebb földje Attika volt, melynek fővárosa tőle nyerte nevét. Ez ország bírása fölött versenyre kelt Poseidonnnl, s az istenek annak részére ígérték az uralmat, ki becsesebb ajándékot tud adni Attikának. Poseidon a lovat adta, Pallas az olajfát s az istenek neki itélték a győzelmet. Az atheni vár ormán virult az istennőtől ajándékozott kéktörzsű olajfa, melyről azon monda élt, hogy kipusztíthatatlan, s midőn a perzsák felégették, újra s még dúsabban kihajtott. Ez olajfát, mint Athen legnagyobb dicsőségét énekli meg Sophokles a «kolonosi Oedipus» hires kardalában.
Legfőbb ünnepe a Panathenaei volt, melyet minden negyedik évben nagy fénnyel ültek meg, mindenféle versenyjátékokkal; s ünnepélyes menetben templomába, a Parthenonba vitték az atheni szüzektől művészileg hímzett köntöst (peplos). Rómában Minerva ünnepe a Quinquatrus maiores voltak, március hó közepén.

Az olajfán kívül Pallasnak volt szentelve a bagoly, mint az éberség, a kígyó, mint az okosság, a kakas, mint a harciasság jelképe. Jelvényei a sisak, dárda és pajzs, melyre Medusa feje van szegezve. Képei közt leghíresebb volt a Palladium, mely a néphit szerint az égből hullt le, s bevehetetlenné tette a várost, melynek falai közt őrizték. Először Trójába került, melyet a görögök csak akkor foglalhattak el, miután Odysseus elorozta a Palladiumot. Azután Rómába jutott, hol Vesta templomában őrizték.

Forrás: Görög-Római Mytologia Összeállította: Csiky Gergely Franklin-Társulat 1911