Római élet / Vallás / Görög-Római Istenek / Főistenek

Saturnus

A szántás-vetés, gyümölcstenyészet, bortermelés feltalálója s mint ilyen egyike az italiai népek legrégibb isteneinek. Később, midőn a rómaiak megismerkedtek a görög mythologiával, Saturnus alakját egyesítették Kronossal, s ekkor támadt azon monda, mely szerint Kronos, midőn Zeus elűzte trónjáról, Italiába menekült, hol Janusnál vendégszerető fogadtatásra talált, s hálából megtanítá az italiai népeket a földmívelésre és társadalmi rendre. Egy ideig uralkodott is fölöttük, s ez volt az aranykor.

Saturnus uralkodásának emlékére ünnepelték a rómaiak a Saturnaliákat, melyek december 17-én kezdődtek, s eleinte három, a császárok korában két napig tartottak. Öröm és vigalom közt élt e napokon mindenki, a munka és a kereskedés szünetelt, a boltok zárva álltak, az emberek ajándékokat küldtek egymásnak, a rabszolgák nem dolgoztak, sőt szerepet cseréltek uraikkal, a mennyiben lakomáiknál az urak szolgáltak fel.

Saturnus főtemploma a Capitolium tövénél állt; alsó bolthajtásos helyiségében őrizték az állami levéltárt és kincstárt (ærarium). Neje Ops, a vetés és aratás istennője; tiszteletére augusztus 25-én az aratás hálaünnepét tartották.

Forrás: Görög-Római Mytologia Összeállította: Csiky Gergely Franklin-Társulat 1911