logo

IX December AD

A népek csarnoka

Amikor mi a Római Birodalomról beszélünk, általában egy adott területre gondolunk, az ókoriak azonban „a római hatalomnak alávetett népeket” értették ezen. „A földkerekség valamennyi népének közös hazája” így jellemezte az idősebb Plinius természettudományi enciklopédiájában a Római Birodalmat (NHIII. 5,39).
Az Aeneis VIII. énekében, ahol Vergilius a római történelem legfontosabb eseményeit örökítette meg Aeneas Vulcanus által készített pajzsán, az actiumi csatát követő hármas diadalmenetben az Octavianus által legyőzött népeket (victae... gentes) sorolta fel (Verg. Aen. VIII. 722-729).

Vergilius leírása a győztes előtt hódoló népekről, lévén a pajzsleírás része, a fiktív képzőművészeti ábrázolásokat leíró epikus ekphrasis műfaji hagyományaiba illeszkedik.
Ám a fiktív pajzs e részletéhez egy valóságos műalkotás is modellként szolgált.
Servius 4. századi grammatikus kommentárjában az alábbi magyarázatot fűzte az Aeneis fent idézett soraihoz: „Mert Augustus egy oszlopcsarnokot készíttetett, ahová valamennyi nép szobrát (simulacrum) helyezte el; ezt az oszlopcsarnokot »ad nationes«-nak nevezték” (Serv. ad Aen. VIII. 721).

A rómaiak által meghódított provinciák és népek allegorikus ábrázolása (simulacra gentium) az Augustus-kori propagandaművészet egyik nagy újítása volt, bár az ötletet már a hellenisztikus uralkodók is kiaknázták. Az Attalidák és Ptolemaidák (Lagidák) azonban sohasem ábrázoltak népeket szobrok formájában: a győzelmek és hódítások megörökítésére a nevezetes csaták egy-egy mozzanatát festették le vagy rakták ki mozaikon.
A domborműveken és szoborcsoportokon mitológiai ábrázolásokat készítettek, ám ezeket a szobrokat mindig a legyőzött népek vezetőiről formázták. A római szokás ezzel szemben a leigázott népeket ábrázolta, rendszerint népviseletbe öltöztetett allegorikus nőalakban.
Az irodalmi hagyomány szerint először Pompeius színházában a máskülönben ismeretlen Coponius szobrász faragta ki tizennégy nép allegorikus szobrát márványból (Suet. Nero 46,2). Ezeket a barbár népeket, illetve országokat Pompeius keleti hódítása során győzte le és integrálta a Római Birodalomba.

Augustus a „nemzetekhez” címzett csarnokáról nemcsak Servius, hanem az idősebb Plinius is megemlékezik (NH XXXVI. 39). Sajnos további információ nem áll rendelkezésünkre a porticus ad nationes lokalizálásához. A Tiberius alatt működő római történetíró, Velleius Paterculus azonban egy érdekes megjegyzéssel szolgál az Augustus-forummal kapcsolatban: „Az isteni Augustus Hispanián és azon népeken kívül, melyek felirataitól foruma ragyog, Róma adófizetőjévé tette Egyiptomot...”
Alföldy Géza elemzése szerint a csillog, ragyog (praenitet) ige használata arra utal, hogy a titulusokat aranyozott inkrusztált betűkből rakták ki, Augustus aureum saeculumához méltó módon. Az idézet azt is egyértelművé teszi, hogy a Hispaniát (mint provinciát) és a legyőzött népeket (gentes devictae) felidéző, csillogó névfeliratok a Forum Augustum díszei voltak. Vajon azt jelenti ez, hogy a mindeddig azonosítatlan porticus ad nationes nem más, mint az Augustus-forum egyik oszlopcsarnoka?
A kérdés egyelőre eldönthetetlen, mivel a forum nagyobb része még feltáratlan, és egyelőre ezekből a provinciavagy genstitulusokból sem kerültek elő töredékek. Kivéve egyetlen márványfeliratot, amely a Hispania Ulterior és Baetica tartomány lakói által a pater patriae tiszteletére állított 100 font (32,74 kg) súlyú aranyszobrot díszítette.
A legyőzött és adófizetővé tett népek neveinek felsorolása nem ismeretlen jelenség az Augustus-kori epigráfiában: a La Turbie-ben felállított tropaeum Augusti szövege az általa legyőzött negyvenöt alpesi nép nevét tartalmazza (Plin. NH III. 20 [136]).

A „hősök csarnoka” és a „népek csarnoka” egyesítésére jó példa az asai (káriai) Aphrodisiasban talált Sebasteion, ez az elnyújtott téglalap alakú, eredetileg kétemeletes épület, amelynek árkádjaiban az oszlopok között csaknem kétszáz szobor volt felállítva.

A déli árkádsor felső emeletén a császárok és istenségek, alsó szintjén a görög mitológia alakjai, az északi árkádsor felső emeletén talán a császári dinasztia allegorikus figurái, ennek földszintjén pedig a nemzetek szobrai kaptak helyet. Az architrávon fennmaradt építési felirat arról tájékoztat, hogy az épületet Tiberius alatt kezdték építeni, és talán Nero idejében fejezték be.
A nemzetek szobrai a Római Birodalom és a birodalmi ideológia vizuális megjelenítését szolgálták csakúgy, mint a Forum Augustum oszlopcsarnokaiban elhelyezett szobrok. Az aphrodisiasi Sebasteionban álló „nemzetek szobrai” közül mindössze tizenhatnak a talapzatfelirata maradt fenn.

Az ezeken álló allegorikus szobrok valaha az Aegyptii, Andizeti (Pannonia), Arabi, Bessi (Thracia), Bospori (Krím-fsz.), Callaeci (Hispania Tarraconensis), Daci, Dardani (Macedonia), Iapodes (Illyria), Iudaei, Pirustae (Illyria), Rhaeti (Alpes), Trumpilini (Alpes) törzseket, továbbá Kréta, Ciprus és Szicília szigettartományokat ábrázolták, vagyis itt is vegyesen használták a provincia és gens elnevezéseket. De vajon mi lehetett a közös ezekben a népekben, tartományokban?
A felsorolt nemzetek és provinciák különféle státust élveztek az imperiumon belül, ha egyáltalán belül voltak azon. Cyprus, Aegyptus, Iudaea, Sicilia és Rhaetia az imperium populi Romani tartományai voltak. Creta egy másik területi egységgel, az észak-afrikai Cyrenaicával együtt alkotott egy tartományt. Arabiát és Daciát csak Traianus idején teszik provinciává; a Fekete-tenger északi partján lakó bosporosiakat és az etiópokat (egy afrikait ábrázoló szoborfej is előkerült, felirat nélkül) azonban közigazgatásilag sohasem csatolták a birodalomhoz.

A többi nép a többé-kevésbé pacifikált provinciákon belül élt, a bessosok kivételével, akik a rómaiakkal szövetséges thrák királyság területén laktak. (Thracia Kr. u. 46-ban lett provincia, tehát azután, hogy az épület terve megszületett.) Joyce Reynolds érvelése szerint az északi csarnok népei és helyei Augustus hódításait illusztrálják, ez azonban Sicilia, Cyprus, Creta és Iudaea esetében is kétséges, hacsak nem a tartományok Actiumot követő „visszaszerzésére”, „pacifikálására” vagy a tartományszervezésekre utal.
Mindenesetre nem valószínűtlen az a feltevés, hogy az aphrodisiasi Sebasteion mintája a római Forum Augustum oszlopcsarnoka lehetett, mint ahogyan feltételezik, hogy a kis-ázsiai Pergé városkapujában elhelyezett szoborcsoportok is a Forum Augustum közvetlen hatását tükrözik.



Grüll Tibor



Grüll Tibor (1964) a Pécsi Tudományegyetem docense, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem magántanára, a Szent Pál Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára. Fő kutatási területe a korai császárkor, valamint a római kori zsidóság és kereszténység története.



Forrás: Grüll Tibor „Kőre írt szavakkal" Az Augustus-forum szerepe a római történelmi emlékezet formálásában