logo

XII December AD

A hősök csarnoka

Az Augustus-forum e nevezetességét, a hősök csarnokát több egykorú irodalmi alkotás is megörökítette, legrészletesebb leírása Ovidiustól maradt fenn. Az Augustus-forum elogiumainak néhány kivétellel csak apró töredékei kerültek elő Rómából, számos másolata fennmaradt azonban Pompeiiben, Arretiumban (Arezzo) és Laviniumban.
A galéria két főalakja Aeneas és Romulus, akiknek szobrai a Mars Ultor-templomhoz közelebbi két exedrában kialakított nagyméretű szoborfülkében voltak elhelyezve. Az északiban Aeneas szobra állt, amint éppen apját, Anchisest menti ki az égő Trójából; a déliben Romulust ábrázolták, amint a spolia opimát viszi:

Látja nagy Aeneast, kedves terhével a vállán, s
julusi ősöknek látja nemes csapatát.
Látja nagy Iliadest a vezér fegyverzete vállán és
a feliratokat látja a képek alatt.
(Ovidius, Fasti V. 563-566, Gaál László fordítása)

Aeneas és Romulus elogiumának feliratait a kutatás a Pompeiiben, Eumachia házában talált feliratok alapján rekonstruálta (CIL I2 p. 189. n. 1 = CIL X 8348 = ILS 63 = Inscr. It. XIII 3, 85). E két pompeii bronzfelirat egykor a ház bejárata mellett lévő falifülkék, illetve a bennük elhelyezett szobrok alatt volt elhelyezve. A fogalmazásbeli hasonlóság alapján a kutatók egyöntetűen úgy vélik, hogy a római Augustus-forum feliratainak másolatairól lehet szó.
Az Aeneasés Romulus-szobor mindkét személyt cselekvés közben, mint a pietas és a virtus megtestesítőit mutatta be. A triumphans Romulus a harcos király, amint a spolia opimát viszi, amely egy ellenséges parancsnok vagy király (jelen esetben Acron, a caeninus törzs királya) megölése árán szerzett hadizsákmány; pius Aeneas pedig, amint apját, Anchisest és gyermekét, Ascaniust menti az égő Trójából; apja kezében egy doboz, városa házi istenségeinek szobraival (penates).

Az Aeneas-szobor a később sok helyütt fellelhető ikonográfiai motívum alapja lett, ahogyan a Romulus-szobor is első volt a maga nemében, és típusteremtővé vált, amint azt a Pompeiiben talált falfestmények, szobrok és gemmák is bizonyítják. Ezeket az alapvető erényeket a senatus is feltüntette az Augustusnak megszavazott erénypajzson, amelyre a princeps olyan büszke volt, hogy külön kiemelte a Res gestaeben, szerényen elhallgatva, hogy a clipeus virtutisról százszámra készültek másolatok, amelyek a birodalom minden csücskébe eljutottak.
A triumphans Romulus példáját követve ő is arra hivatkozik, hogy „kétszer vonultam be ovatióval, háromszor ünnepélyes diadalmenetben, és huszonegyszer kiáltottak ki imperatorrá. A senatus több triumphust is szavazott meg számomra, de én nem fogadtam el. (...) Diadalmeneteimen kilenc király vagy királyi sarj vonult fel szekerem előtt” (RGDA 4,1-3). Augustus saját pietasát sem kevésbé hangsúlyozta a Res gestaeben, gondoljunk csak a templomok restaurálására, a saecularis (századvégi) játékok megrendezésére, vagy az ősi papi collegiumok helyreállítására.

A római történelem nagyjainak az oszlopcsarnokokban elhelyezett feliratait csak kis részben tudjuk rekonstruálni. Az epigráfiai adatok és az irodalmi források egybevetésével azonban bizonyosak lehetünk abban, hogy a forum galériájában az albai királyok, Róma királyai, a köztársaság nevezetes személyiségei (summi viri), ezenkívül a gens Iulia ismert és kevéssé ismert tagjai, valamint Augustus családtagjai kaptak helyet.
A császári forumokon végzett legutóbbi ásatások a Forum Augustummal kapcsolatban is új eredményeket hoztak. Ezek szerint a két eddig ismert exedrával átellenben még két az előbbieknél valamivel kisebb félköríves apszis domborodott ki az oszlopcsarnokokból. Ezeknek tengelyében nem találtak olyan monumentális falifülkéket, mint amilyenek az északi exedrákban voltak, és azt sem tudjuk, hogy volt-e második szintjük.

Az északi és a nemrég felfedezett déli exedráknak mindenesetre volt egy közös jellemzőjük, amelyre Joseph Geiger hívta fel a figyelmet: az északiakban 14 + 1, a déliekben pedig 14 szobor elhelyezésére szolgáló falifülke volt. (Ha mindkét esetben két szinttel számolunk, ez összesen 58 fali fülkét jelent, csak az exedrákban. Az összekötő folyosókon további 7 + 7 x 2 = 28 fali fülkével számolhatunk, ami összesen 86 fülkét jelent.)
Spannagel rekonstrukciója szerint az északi exedra emeleti galériáján voltak elhelyezve az albai latin királyok szobrai; ennek földszintjén a római királyok és a gens Iulia; a déli apszis mindkét szintjén pedig a köztársaság nagyjai. Ehhez Geiger azt az érdekes észrevételt fűzte hozzá, hogy az elrendezés hetes csoportokban történt, Varro Imagines című művének megfelelően, amit éppen e különleges csoportosítása miatt hebdomadesnak is neveztek. Geiger azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a 14 albai és a 7 római király mellett talán 14 idegen király és 14 harcos királynő szobra is itt szerepelt; sőt a summi viri mellett a római történelem jelentős nőalakjai is helyet kaphattak a pantheonban.
Geiger Silius Italicus alapján (Pun. XIII. 806-830) mindjárt össze is állított belőlük egy hetes listát: Lavinia, Hersilia, Carmentis, Tanaquil, Lucretia, Virginia és Cloelia, amit természetesen a Iulius-Claudius ház jeles nőtagjai (Atia, Octavia, Livia) is kiegészíthettek.

A summi viri kiválogatásának speciális szempontjai voltak, természetesen Augustus szemszögéből. Sokan közülük ugyanazokat a címeket birtokolták, mindenekelőtt a princeps senatus és pater patriae megtisztelő címeket. Másokat az kötött össze Augustusszal, hogy hasonló különleges tisztségeket töltöttek be: ilyen volt a törvényileg megszabott korhatár előtt felvett consuli rang; a consulság többszöri megismétlése; vagy a magánszemélyként ráruházott imperium.
Alföldy véleménye szerint valamennyi személy szobra itt szerepelt, aki a köztársaság korában triumfált, s így jogos Zanker megjegyzése, hogy Augustus mint „minden triumphatorok legnagyobbika” akart szerepelni forumának látogatói előtt. Többen közülük pietasukkal is kiemelkedtek: a négyük által épített templomokat Augustus maga restauráltatta.

A szoborgaléria megtervezésekor természetesen az is lényeges szempont volt, hogy kik nem szerepelhetnek majd az összeállításban. Tudjuk, hogy Pompeius szobrát nem hagyták ki hódításainak hosszú sorát ismerve ez nevetséges is lett volna -, de már az ifjabb Cato vagy Cicero elhelyezésében nem lehetünk bizonyosak.
Teljességgel biztosra vehetjük azonban, hogy Brutus és Cassius, vagy Antonius és Sextus Pompeius szobrai nem szerepeltek a hősök galériájában.Arra vonatkozóan ellentmondásos tudósítások maradtak fenn, hogy az Augustus forumán elhelyezett szobrok milyen anyagból készültek.

A Historia Augusta szerint a szobrokat márványból faragták, míg Cassius Dio bronz szobrokról beszél. Egy bizonyos: a talapzatok márványból készültek, és a fennmaradt elogiumszövegeket is Luniban bányászott márványlapokra vésték. Esetleg feltételezhetjük, hogy az exedrák főszobrai (Aeneas és Romulus) bronzból készültek, a többi azonban márványból.



Grüll Tibor



Grüll Tibor (1964) a Pécsi Tudományegyetem docense, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem magántanára, a Szent Pál Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára. Fő kutatási területe a korai császárkor, valamint a római kori zsidóság és kereszténység története.



Forrás: Grüll Tibor „Kőre írt szavakkal" Az Augustus-forum szerepe a római történelmi emlékezet formálásában