logo

XXIII Junius AD

Az augustusi vagy római béke

Az előbbi gondolatmenet összefüggését a következőképp írhatjuk le: jó uralkodó béke, bőség. Ennek első megfogalmazását Hésziodosznál olvashatjuk. A rómaiaknál ez annyiban módosul, hogy a béke mindig győzelem eredménye, a győzelmet – és eredményeként a bőséget is – természetesen a jó uralkodó biztosítja. A birodalom hatalmának sértetlen érvényesülése (kifejezője mint láttuk, Dea Roma) és a földi bőség biztosítása (ezt fejezi ki Terra Mater) szorosan összefüggnek egymással, és létükkel a jó uralkodó eredményes tevékenységét hirdetik.

A béke olyan politikai jelszó volt Augustus számára, melynek kultikus keretet is igyekezett biztosítani. A római vallásban régen elfogadott eljárás volt az, hogy elvont fogalmakat, melyeknek a társadalom életében nagy jelentőséget tulajdonítottak (pl. egyetértés, egészség, hűség), isteni megszemélyesítésben és hivatalos kultuszban részesítsenek.
A Békeoltár felállítása és az ott évenként kétszer (január 30., július 4.) elrendelt áldozatbemutatás az Augusta jelzővel ellátott Béke kultuszának az államvallásba való fölvételét jelentette.

Az augustusi propaganda béketeremtés alatt elsősorban a legrútabb háború, a polgárháború felszámolását értette. Ianus isten átjárójának kapuját – melynek kitárt szárnyai Róma hadban állását jelentették – csak azután lehetett bezárni, hogy Augustus utolsó vetélytársát, Antoniust legyőzte. A jelszó tehát mindenekelőtt társadalmi békét jelentett és csak másodsorban a határokon túli népekkel való békét.

Miben realizálódott az augustusi béke? Mindenekelőtt a törvényes rendben, a közös vagyonbiztonságban. A társadalom életének ismét szabályozóivá váltak a megbízhatóság (fides), a tisztesség (honos), a szemérem (pudor), a jámborság (pietas) stb. Érvényesültek a törvények, az igazságosság és az állam vezetőinek tekintélye (auctoritas). Ezek eredményeképpen biztonságossá vált a földművelés, a kereskedelem, a birodalom távoli pontjai között cseréltek gazdát a legkülönfélébb áruféleségek, és így eddig nem ismert árubőség és vagyoni felhalmozódás jöhetett létre. Ez a jólét és biztonság a birodalom határáig terjedt, s – ahogy a korabeli rómaiak ezt felfogták – azon túl örökké háborúskodó, kóborló népek éltek, akiknek földjük műveletlen és terméketlen, időjárásuk zord, városaik nincsenek, s annyira barbárok, hogy képtelenek a béke jelentőségét megérteni (Florus). Az aulikus történetíró, Velleius Paterculus előadása szerint: „A fönséges nyugalom (Pax Augusta) elterjedt kelettől nyugatig s északnak és délnek legszélső határáig, a világ minden zuga biztonságban volt a rablóktól.”



Forrás: Gesztelyi Tamás Béke és birodalom. Az Augusztusi Béke Oltára és a Pax Romana