logo

XXVIII Novembris AD

Tivoli, villa Hadriana (118–138)

A városi épületek mellett folyamatosan létezett a vidéki építészet is a római korban. Azonban a paraszti közösségek a köztársaság korára felbomlanak. Az udvarba telepített parasztházból fejlődik ki a villa. A földek gazdái, urai a városba költöznek, és gazdaságokat építenek ki, melynek épületeit együttesen villa rusticának nevezik. Talán a farmgazdaság a majorság vagy a tanya lenne a megfelelő szó ezekre az együttesekre. Zömmel szabadosok és rabszolgák laknak itt, akik a gazdaságban dolgoznak.
A köztársaság korának végén a város közelében a domusohoz hasonló perisztíloszos udvaros házak is épülnek, ezekre Plinius a villa urbana kifejezést használja. Ezeknél nem a gazdálkodás a fő cél, hanem olyan üdülőház létesítése a városon kívül, ahova pihenni vonulhat vissza a városi polgár. A villa suburbana kifejezés pompás városkörnyéki lakot jelöl legtöbb esetben, egyfajta mulatóházat a város közelében. Tehát a császárkor derekára általánossá válik ilyen vidéki lakok építése gazdag belső kialakítással, olykor a majorsági terület épületeinek közelében.
A szórt telepítésű épületeket kerítéssel veszik körül, külön udvarokat létesítve az egyes tevékenységeknek. Ez a beépítési mód a patríciusok villáiban díszkerttel és kerti épületekkel valósul meg. Idővel császári villák is épülnek. Ezek közül az egyik leggazdagabb az, amelyet Hadrianus a Róma melletti Tivoliban építtetett magának. A nagyszámú építményből álló együttest domboldalban helyezték el. Ezek közül a „görbe vonalú” építészet egyik legösszetettebb alkotása a császár szigetre épült körpavilonja, a Teatro Marittimo.

A Piazza dOro északi pavilonja nyolcszög alaprajzú és esernyőre emlékeztető, könnyű tető fedi. Az épületekből, parkokból, fasorokból álló „építészeti tájat” számtalan kisebb-nagyobb épület, parkok, vízmedencék és fasorok gazdagítják. A szerkesztésmód és az egyes épületek összefoglalják a római birodalom minden építészeti vívmányát, beleértve a görög temenoszoktól a kertépítészen át a vízmű építészetig. Hadrianus itt valósította meg, mintegy hatvan hektárnyi területen, uralkodásának építészeti mondanivalóját.


Tibur: Hadrianus villája

A mai Tivoli városka mellett Hadrianus i. sz. 120 körül nagykiterjedésű parkban festői elrendezésű, számos épületből álló nyaraló palotaegyüttest építtetett. A nagyműveltségű, építészetkedvelő és sokat utazott császár a birodalom különböző részein látott nevezetességeket kívánta sajátosan átformált alakban együttesbe foglalni. Az így létrejött épületek a császárkori térművészet értékes példái. Szögletes és íves alaprajzú tereik, ezek bővítései és kapcsolásai, valamint támasz- és áthidaló rendszerei rendkívül változatosak.
Az együttes központi építménye az ásatásoknál itt talált értékes leletekről Arany-térnek, Piazza dOronak nevezett udvart körülvevő épületcsoport. A márvánnyal burkolt perisztil udvart kéthajós oszlopcsarnok vette körül. Homlokzatán, a belső oszlopsor állásainak szélességében, az udvar felől két oszlopos árkád nyílt. A könnyed árkádsor sűrű osztása az egyébként is jelentős méretű udvart a valóságnál nagyobbnak érzékeltette.

romaikor_kep



Az udvarba a főtengelyben külső előcsarnok vezetett. Nyolcszögű terét a főtengelyekben a bejárati nyílásokkal áttört négyszögű, az átlós tengelyekben félköríves fülkék bővítették, és opeionnal megnyitott cikkelyes kupola fedte. A cikkelyek közötti bordák a nyolcszög sarkaiban álló oszlopokra támaszkodtak.

Az udvart lezáró oszlopcsarnok külső falához épült a bejárati tengelyre merőleges hossztengelyű főépület, közepén nyolcszögű, fülkékkel bővített fogadóteremmel. Az átlókban elhelyezkedő négy fülkét a nyolc sarokpillér között a térbe beívelő, a főtengelyekben nyíló átjárókat pedig kifelé ívelő kétoszlopos támaszsorok határolták el a középtértől. A bejárattal szemközti átjáró íves exedrába, a keresztirányúak helyiségekkel közrefogott középfolyosókba vezettek. A középteret a nyolc sarokpillérre támaszkodó, közel 20 m fesztávolságú cikkelyes kupola fedte, amelyet a sarokfülkék negyedgömb kupolái bővítettek.

Az együtteshez a hatalmas parkban lazán csoportosítva bazilika, színház, kör alaprajzú, belső oszlopsorokkal osztott nimfeum, az ún. tengeri színház, könyvtár, az athéni Sztoa Poikilét, a filozófusok Tarka csarnokát idéző sétacsarnok és más épületek tartoznak. Egyiptomi Szerapisz-szentély átfogalmazása az ún. Canopus. A mesterséges völgyet lezáró, domboldalba épült exedra előtt hosszú, ívesen záródó vízmedence húzódik. Ezt váltakozva gerendával, ill. ívvel áthidalt korintoszi oszlopok sora veszi körül.
Valamennyi építmény a bonyolult és a változatos külső és belső térkapcsolásoknak, a hagyományos formai elemek újszerű alkalmazásának és a végsőkig kiérlelt szerkezeti megoldásoknak a késő-római építészetre jellemző példája. Az erősen romos állapotban feltárt építmények – ledőlt elemeik részbeni visszaállítása után – jól érzékeltetik eredeti szépségüket.


Forrás: Winkler Gábor: Építészettörténet II.