logo

XXII September AD

A dák háborúk a reliefek tükrében

Valóban a domborművek szinte filmszerűen mutatják be a római- dák háborúkat, noha a győztesek örök törvénye szerint elsősorban a császár és a római légiók rés gestae-it, hőstetteit helyezik premier planba, mégis éppen a győzők szembetűnő erőfeszítései érzékeltetik a megtámadott fél elszánt küzdelmét, a hazája, hegyei, erdői, folyói, várai védelmében kifejtett önfeláldozó harcát.
Az események bemutatása szempontjából a domborművek két, jól megkülönböztethető részre oszlanak: az egyik, az első, a másik a rómaiak számára teljes győzelmet hozó második háborút ábrázolja.

A képsor egy Duna menti római tábor bemutatásával kezdődik. Ezt követi a légiók és a segédcsapatok átkelése a dunai hajóhídon. Élükön fényes öltözetű zászlóvivők meg Traianus császár halad, két legátusa között. Ellenséges földre érkezve, a sereg áldozatot mutat be, tábort épít. (Az áldozatbemutatás, táborépítés és a császárnak katonáihoz intézett beszéde az egész dombormű gyakran visszatérő mozzanatai.)
Egyszerre megjelenik az ellenfél első, a császár színétől megrémült követe, majd az első dák vár. Sor kerül az első véres csatára, melyet a dák király, Decebál vezet. A csata után a dákok elszállítják sebesültjeiket. Feltűnik a második, a császárból is csodálatot kiváltó dák erődítmény. Az előnyomuló hódítók falvakat gyújtanak fel, folyókon kelnek át. A dákok, a közrendűek (comati) csoportjából öttagú küldöttséget indítanak, melyet Traianus és legátusai fogadnak.
Újabb csata és gyújtogatás után a dákok egy római téli szállást támadnak meg. Ezzel már a háború második évében vagyunk. A dákok hősiesen küzdenek és foglyokat is ejtenek, majd nagyszámú küldöttséget, köztük nemeseket is (pileati) meresztenek a császárhoz. Ádáz ütközet után az erdőkbe menekülnek, és az elkeseredett asszonyok megkínozzák római foglyaikat. Közben megérkezik a mór lovasság. Az újabb összecsapásokban a rómaiak felülkerekednek és több vár megvívása után, Decebál békét kér. Az első háború végét, a Rómaiak diadalát Victoria istennő és a legyőzőitek fegyvereiből készült pompás tropaeum zárja le.

A második háború bemutatása díszes épületű római várossal kezdődik. Ide érkezik a nép üdvrivalgása mellett a császár, és áldozatot mutat be az isteneknek. Ezután egy római tábor ellen indított heves dák támadásnak vagyunk tanúi, melyet az Apollódórosz építette dunai híd bemutatása követ. Miután a császár idegen küldöttségeket fogad, a római hadsereg átkel a hídon, és láthatóan két irányban vonul fel Dácia hegyei között.
Dák várak, heves összecsapások, harcok, követségek vonulnak el szemünk előtt. A dákok ereje gyengül, hisz a rómaiak egyre több foglyot ejtenek, kincseket, nemesfémből készült díszedényeket zsákmányolnak. Ismét békét kérő dák küldöttség jelenik meg a császár előtt. De hiába, ügyük elveszett., és a dák király, Decebál öngyilkosságba menekül. Majd a római katonák és a dák foglyok, megerősített táborban, Decebál levágott fejét szemlélik, melyet két emelvényen álló katona mutogat.
Most már szabad az út a rómaiak számára: békés településeket támadnak meg, foglyokat ejtenek, házakat égetnek fel. Végül állatokat hajtó dák csoportot, férfiakat, nőket, gyermekeket látunk. Ez az oly sok vitát kiváltó utolsó jelenet, amely feltehetően vagy az otthonukba visszatérő menekülteket, vagy - amint az újabb kutatások feltételezik - a várak környékén élő hegyvidéki lakosság kitelepítését ábrázolja. íme, röviden összefoglalva az események, melyeket a reliefek bemutatnak.



Bodor András