logo

XXIII September AD

A domborművek a Traianus oszlopon

Bármennyire fontos is az oszlop technikai kivitelezése, hisz maga a csaknem két évezredes fennállása az antik architektúrát dicséri, annál is inkább, mert nem a piramisok vagy az oszlopos templomok tömörsége és szerkezeti szilárdsága jellemzi, hanem az égbe meredő karcsúság és könnyedség, mégis igazi történeti és művészi értékét a spirálisan felfutó domborműves szalag, a dák háborúk 124 jelenete adja meg.

A történettudomány szempontjából jelentősége abban áll, hogy hatalma csúcspontja felé ívelő Róma utolsó jelentős hódító háborújának ez az egyik legfontosabb történeti forrása. A birodalom korábbi terjeszkedésének emléket állított a hősiesség utolérhetetlen ábrázolója, Titus Livius, Gallia megszerzését a katonai sikereken kívül írói babérokra is áhítozó Caesar mesélte el, a germánok, britek meghódítását, szokásait, erkölcsét Tacitus örökítette meg. A dák háborúk legfontosabb írásos forrásai azonban elvesztek.

Traianus kommentárjaiból csak gyér, semmitmondó töredékek maradtak fenn, orvosának, Critonnak nagyobb lélegzetű munkájából mindössze két mondat jutott el hozzánk. A filozófus - üldöztetésekor éppen a getáknál menedéket kereső - Dió Chrysostomusnak, Traianus későbbi barátjának, könyvét csak említésből ismerjük. Egyedüli alapvető forrás a III. század művelt, gazdag szenátorának, Cassius Dionak történeti műve. Sajnos azonban, ebből is csak töredékek és késői gyenge kivonatok maradtak ránk. Ezért azután Traianus oszlopa mint a történeti forrás is nagy jelentőségű, és ahogyan W. Froehner francia kutató megállapítja:
„a birodalom által abszorbeált számos nép közül, a dákok kivételével, egyik sem dicsekedhetik azzal, hogy függetlenségéhez való ragaszkodását méltóbb és maradandóbb emlékmű örökítené meg“.



Bodor András