logo

XIX December AD

A második hadjárat (105-106)

66. Fr. 108-110. Pompás Duna parti város. A mólóval ellátott parton hatalmas épületek. Az előtérben nagy diadal-ív. Tetején három, fáklyát tartó, teljesen meztelen férfi-szobor. Közvetlenül mögötte kápolna. Homlokzatán négy oszlop korinthosi kapitelekkel. Beljebb, kívülről zárt oszlopcsarnokkal körülvett nagy templom. Celláját oszlopok veszik körül. A homlokzat két középső oszlopa között magas piedestalon egy isten-szobor. A templomnak, mint oszlopcsarnoknak, ablakai rácsosak.
A fáklyákkal világított vízparton nagy mozgalom van. A hajók épen indulnak. A művész az előtérbe két fényesen díszített biremist vésett. Az elsőnek habitaculuma elé a gárda zászlai tűzték, s a kormánynál talán a parancsnok áll. A második két evezős kajütjének ernyő-rúdján serpenyős szurok-lámpa függ. Előtte áll a császár tógájában, s mintha evezősének a megindulási parancsot adná ki. A háttérben nagyobb hajó, bevonható ponyvákkal. A hajók mindegyikén nyolc legény evez.. A mólónak jobb oldali, kétségtelenül raktári épületei előtt több nagy hajó sátora látszik.

67. Fr. 110-111. Mólóval ellátott város. A partot nagy kőfal védelmezi, melynek jobb oldalán árkádjai vannak, hogy kisebb hajók is kiköthessenek. A nép kitódul a partra, hogy üdvözölje érkező uralkodóját. A háttérben oltár égő tűzzel, s mellette az áldozati bika. Majd pompás oszlopcsarnok s egy nagy épület látható. A víz hullámai között delfinekhez hasonló halak.

68. Fr. 111.A kiszálló Traianust a város hatósága fogadja nagy embertömeg kíséretében. A parton pompás templom corinthosi oszlopcsarnokkal. Jobbról a móló és két biremis a legénységgel.

69. Fr. 112-115. Traianus tömérdek ember kíséretében dombról szál alá íves, nagy kapun keresztül, térés áldozó-helyre, hol két oltáron ég a szent tűz. s négy bikát tartanak leölésre készen. Az állatok hátán széles, majdnem földig érő szalag. Az egyik segéd kezében fejsze. A császár egyszerű tógában áldoz, két lictor követi a vesszőcsomaggal. Nagy tömeg ember, férfiak, nők, gyermekek, s a legtöbb koszorúval díszíti homlokát. Karjaikat az ég felé emelik. Távolabb két signum és kis tábor két őrrel.

70. Fr. 115. A császár újra kikötött, légionáriusai biremis-ből szállnak ki. Három más nagy hajó a kikötő fala mögött látszik.

71. Fr. 116. Áldozat a vízparton. Az oszlop legfényesebb városa. Partján csupa arcadokból álló móló. Baloldalon corinthosi oszlopokkal födött csarnok, mögötte kert, a csarnokot meghaladó fákkal. Középen nagy színház. Homlokzatán négy oszlop, közepén ívelt széles kapu, jobbra és balra négyszögű ablakok. Az oszlopokon párhuzamos párkányok nyugszanak, fölöttük ablaksor, majd ízléses díszítmények.
Jobbra ismét magas, ívelt kapuval ellátott épület, majd előcsarnokos templom, homlokzatán négy korinthosi oszloppal. Végül a kikötő fala, s mellette gerendákra épített magas őrházacska. A partot roppant embertömeg lepi el. Az oltárnak gyümölcs és kenyérből rakott tüze már ég, s az egyszerű tógát viselő császár bort öntött reá tányérjából. Mellette a camillus pintyőkét tart kis kalitban. A symphoniacus kettős furulyáját fújja, mellette pedig a victimarius leölte az áldozati bikát.

72. Fr. 117-118. A római sereg puszta partvidéken köt ki. A császár már elhagyta biremisét és hadainak élén megy gyalog. A háttéren öszvéres szekér pajzsokkal megrakva.

73. Fr. 118-120. Falakkal körülvett város. Benn kicsinyke oszlopcsarnokos templom, néhány magán álló ház. A császár lóháton ül, s az equites singulares kísérik. Nagy tömeg dák járul eléje, férfiak, nők, gyermekek, mindannyian kérő taglejtésekkel.

74. Fr. 120-121. A császár a nagy templom kapuja előtt fényes áldozatot mutat be. Traianus egyszerű tógában végzi a szertartást. A camillus növény magvakkal telt dobozt tart. A symphoniacus kettős furulyán játszik. A victimariusok öt bikát vezettek elő, hogy leöljék azokat a már égő oltár előtt. Az áldozatban résztvevő rómaiakon kívül nagyszámú dák van jelen.

75. Fr. 122-123. A germán segédcsapatok jobb vállukon nyitott inget viselnek, lábaikon sarú megerősített tábort építve. Az előtérben fákat vágnak ki. Hatszögű pajzsaikat földre rakták. A tábor már elkészült félig. Falai között két kicsi épület. A dombon fekvő erődhöz palánkkal védett út vezet. Vele szemben kisebb, valószínűleg dák erősség fekszik.

76. Fr. 123-124. Hegyek között kettős dák erősség. A falak simított kockakövekből épültek, egész rendszeresen. Az első erődítmény majdnem négyszögű, s jobb oldalát természetes szikla képezi. Kapuja magas fölötte propugnaculum. Vele szemben hasonló szerkezetű kapu, mely átvezet a második erősségbe. A második erődítmény inkább a szűk völgyet elzáró falnak nevezhető. Az erősség körül, s annak udvarán nagy mozgalom van. A hegyek közül sűrű tömegben dák sereg tódul előre pileatusok vezérlete alatt, s a vár udvarán gyűlik össze. Az előtérben két föveges dák tanácskozni látszik.

77. Fr. 124-128. Félkör alakú előbástyával ellátott négyszeres fokozatosan magasabbra emelkedő sáncolat. A dákok nagy hevességgel támadják meg. A légionáriusok azonban kitartóan védelmezik, sőt kitörnek harcvonalukból, hogy ember-ember ellen küzdve szorítsák vissza a merész ostromlókat, kik, úgy látszik, a nagy sáncolat befejezését akarták meggátolni, mert a legutolsó védvonalon még szorgalmasan dolgoznak Róma légionáriusai. Ugyanitt foglal helyet a praefectus praetorio is három kísérőjével, s igazgatja a véres csatát, mely a rómaiak részéről is nagy veszteségekkel járt kétségtelenül, mert a dákoknak tömérdek halottja, sebesültje van, kik a védelmi vonalak közét, majdnem egészen elborítják. Traianus az ütközet közelében lévén, azonnal megjelent a harctéren, s a dombormű úgy tünteti fel őt, a mint sebes vágtatva érkezik kíséretével, segítségül hozva légionáriusait és á gárdát Sisakjaik a háttér hegyei mögül már előtűnnek.

78. Fr. 128-129. A turnu-severini híd. Baloldalon a hídfő erődje. Magas tálai között három sátor látható. Majd a híd következik. A reliefen csak öt hídláb van feltüntetve, s a baloldali hídfő. A bal parton Traianus, hálát adandó az isteneknek a nagy munka elkészültéért, fényes áldozatot mutat be. A pompás oltáron kenyér és gyümölcsök vannak, de a szent tűz még nem ég. A császár kezében áldozati tányér. Ott van a megszokott camillus is, kezében kis dobozával. A victimarius már készen tartja a bikát. A főtisztek az oltár közelében csoportosulnak; a háttérben nagy tömeg légionárius.

79. Fr. 129-130. Vízparton épült város. Köralakú római erősség. A porta praetoria fölött a praetorianusok lakása. Jobb és baloldalon nagy faházak, kétségtelenül a katonák lakhelyei. Jobbra díszes színház; nagy kapuja s nagy ablakai vannak. Köröndje több részre van fölosztva. Most üres. Mellette lapos fedelű egyablakos ház; odább magas épület, a magas kapu fölé helyezett ablakkal, végül födött oszlopcsarnok, melyhez jobbról magas fal, volt mely nagyobb épület része csatlakozik.
Az előtérben Traianus, egy idegen nép követeit fogadja főemberei kíséretében. A vele értekezni látszó alakok közül kettőnek feje kendővel van bekötve, felső testük meztelen; halváitokon hosszú köpeny, melyet az ellenkező oldalon kapocs tart össze; hosszú, bokáig érő nadrágot viselnek, mely reáhajlik bakancshoz hasonló lábbelijükre. Nadrágjukat derékon zsineggel erősítik meg. Hátrább ketten ugyanily öltözetet viselnek, de fejükön magas, fölül kissé megszűkülő, bár azért lapos fő vég van.
Két alak az előbbiektől balra födetlen fővel áll. Hajuk meggöndörítve omlik homlokukra. Felső testükön valami ujjast viselnek, melyre ujjatlan mellényt öltének; alsó testükön hosszú, majdnem főidig érő szoknya. Lábbelijük megint bakancsforma. Végül még két alak, kik lovaikat tartják féken zabláiknál fogva. Az utóbbiak fövegje majdnem hegyes; térdig érő bő, derékon átkötött ujjast viselnek, mely oldalt kissé megvan hasítva. Alól nekik is lábbelijükig érő nadrágjuk van. A bal felől álló köpenyt is visel, míg társának nincsen. Emennek baloldalán rövid kard. A háttérben többé-kevésbé hasonló alakok.

80. Fr. 131-132. A római sereg lábas hídon kel át. Traianus seregének Mén gyalog megy. Az út magas hegy alján vezet el, melynek tetején két tropaeum.

81. Fr. 132-133. Megerősített város. Az erősség kapuja be van téve. A falakon kívül oszlopos templom. A csoportozat jobb oldalán kerek tábor nagy kapuval. Benn sátor. Traianus lóháton, két főtisztje kíséretében érkezik a hely színére, s csapatai acclamatióval és égő oltárral üdvözlik. Ott van már a bika is, csak a császárnak kell leszállania, hogy az áldozat bemutatható legyen.

82. Fr. 133-134. Traianus a megerősített táborban cinctus Gabinust öltve magára, suovetauriliát mutat be a szokott módon. A táborban számos sátor.

83. Fr. 135-136. Traianus két tábornokával az emelvényen állva, beszédet tart seregéhez. Egy katona a császár lovát vezeti.

84. Fr. 136-137. A császár kiszögellő bástyákkal ellátott megerősített táborban legátusaival emelvényen ül, s a haditanácsban elnököl. Egy gárdista zászlót tart. A tábor balrészében függönyös, magas sátrak.

85. Fr. 131-139. A római sereg hegyi utakon két vonalban halad előre. A hegyek között haladó csapatokat a császár személyesen vezérli. Mögötte kürtös, tovább a sereg teljes fölszereléssel, hátrább fegyverekkel megrakott öszvérek, szekerek. Az alsó vonal élén egy legátus halad, mögötte kürtösök, zászlók, s a nagy tömegben fölvonuló sereg.

86. Fr. 139-140. Megerősített tábor. Társzekerek érkeztek, melyeket kíséretük lerak. Közvetlenül a tábor mellett kisebb citadella. Falai között két nagyobb és két kisebb sátor. A jobb oldalon vetőgép állvány. Patak mellett fekszik mindkét erősség. Hígján légionárius őr, s e mellett füles edénybe vizet merítő katona.

87. Fr. 140-141. A hadsereg ismét két vonalban halad. Az első hadosztály síkságon megy. Előcsapatját íjászok képezik; utánuk germánok, majd parittyások, végül légionáriusok. A hegyi utakon haladókat Traianus vezérli legátusával. Hátrább zászlótartók, végül rendes római csapatok.

88. Fr. 141. Magas hegyek közé épült megerősített tábor. Az előtérben egy tribün két trombitással. A kapu előtt őr.

89. Fr. 142. Az előtérben római aratók dolgoznak. Mindannyian katonák. Az érett gabonát sarlókkal levágván, kévékbe gyűjtik a síkság gazdag termését. A munkások mellett három ló, a háttérben hegyek, félkör alakú megerősített táborral, melyben három magas sátrat vontak föl.

90. Fr. 142-144. Három, félkör alakú bástyából álló nagy dák erősség. Az első rész falainak csak jobb széle látható; a másodikban két épület; az egyiknek csak födele s két ablakának felső része van föltüntetve; többi részét elfödi a vártai. A másik emeletes; fönn két téglány alakú, alant pedig három magas, de igen keskeny ablakkal. A harmadik bástyában az utolsóhoz hasonló épület; emeletén egy, földszintjén két ablakkal. E házak mind fából építik. A harmadik bástyán nagykapu. A vár őrsége élénk mozgalomban van; közöttük öt pileatus. A baloldalon megérkezik a légionáriusok előőrse.

91. Fr. 144. Ütközet hegyek között. Az előtérben hevesen folyt a csata. Számos sebesült és halott fedi a harctért. Rendes római csapatok küzdenek elleneikkel, segédcsapataik nincsenek. A háttérben hegyek között dák tartalék-sereg. Nagy mozgalomban lévén, valószínűleg bajtársaik segélyére akarnak sietni.

92. Fr. 145. Megerősített római tábor. Belső udvarán négy sátor; a külsőben zászlótartó. Az előtérben két őr.

93-95. Fr. 145-151. A legnagyobb dák erősség mely a csigavonalnak majdnem felét elfoglalja. A falain, s falai alatt történő eseményeket a következő csoportozatokra oszthatjuk.

93. Fr. 145-146. Dák földvár. Parittyások és rendes római katonaság támadja meg a pileatusok által vezetett védőket. Az ostromlók létrákon tőrnek az ormokra. Egy merész légionárius lajtorjája tetején egy csapással ütötte le a vele szembeszállott dák fejét, s azt mint véres diadaljelet tartja kezében. Társai hasonló vitézséget tanúsítanak. Egy légionárius futva hozza vállain létráját, hogy a sáncolat oldalához támassza. Az ostromlottak hevesen védik erős állásukat. Köveket dobálnak feltörekvő elleneikre, s kétségbeesett erőfeszítéssel igyekeznek letaszítani őket létráikról.

94; Fr. 140-148. Az előbbi erődítménynek a folytatása. A csoportozat bal előrészein egy légionárius csapat megkezdi már a támadást, melyet a védők. Egy pileatus vezérlete alatt nagy kövek lehengerítése, gyors nyilazás stb. által igyekeznek visszaverni. A császár seregének. élén épen jókor; érkezik, de mielőtt teljes erővel fogna az ostromhoz, hadi tanácsot tart vezéreivel. Serege kizárólag légionáriusokból áll.

95. Fr. 148-151. A vár falain kívül vívott nyílt harc. Légionáriusok, germánok és íjászok küzdenek. A pileatusaik vezetése alatt lévő dákokat már visszanyomták, legvégső védműveinek falai alá, bár ezek a kétségbeesés bátorságával küzdenek. Visszavonulás közben nagy köveket dobálnak elleneikre. Utolsó védművük kettős erősség. A felső sűrűn meg van rakva őrséggel, mely kínos órákat tölt falai alatt, félvén visszaszorított bajtársaik segélyére menni. Előttük a föveges fővezér, balkarján pajzzsal, mintha szemrehányásokat tenne a gyöngéknek.
A váron kívül a kapu körül néhány fegyveres. Hárman még a végső pillanatban is társaik segélyére sietnek, biztos halálba. A többiek az alsó erősségben történők szemlélésével foglalták el, s erre fordul aggódó tekintettel a felső vár őrségének egy része is. Néhányan hevesen gesticulálnak, de nem mozdulnak. Az alsó várat már megszállották a rómaiak, s falait csákányokkal rombolják.

96. Fr. 151152. A rómaiak nagy törzseket vágnak le, hogy a tábor szükségletére fát szerezzenek.

97. Fr. 152-153. Traianus a békéért térden-állva esdő föveges dák követséget fogad serege jelenlétében.

98. Fr. 154-155. A békealkudozások meghiúsulván, a dákok fölgyújtják fővárosukat, (ld. alább.) .

99. Fr. 155. Nagy terjedelmű dák erősség hegyek között. Az udvaron lévők mérget isznak közös edényből, (ld. alább.)

100. Fr. 154-157. Nagy dók erősség. Őrsége futva menekül, visszahagyva sárkányait is.

101. Ff. 158-159. Traianus seregének élén fogadja a dákoknak kegyelmet kérő tömeges küldöttségét.

102. Fr. 159-160. A légionáriusok cikk-cakk alakú (v. Ö. 43 csop.) dák erősséget foglaltak el, melyben tömérdek élelmi készletet találtak. Talán Decebal élelmezési raktára volt. A falak vastagok, tömörek, s áthaladva a völgyön, a hegyoldalakat kőtik össze. A balrészen alul magas faház nagy kapuval, emeletén egy ablak: a jobb-felől lévő sziklával masszív fal köti össze. Az előtérben ugyanilyen, de kisebb magánálló épület van. Kapuja be van zárva, míg amazé nyitva. A vár belső terét betöltik a légionáriusok, s a talált készletek elhordásával foglalkoznak. A háttérben magas hegyen, nagy terjedelmű simított kockakövekből épült ház.

103. Fr. 160-161. Nagyobb terjedelmű megerősített római tábor. Benn a baloldalon három pompás sátor, a császár és kísérete számára. Függönyeik nyitva. Az előtérben velők szemben kicsinyke, oldalain ablakokkal ellátott faház; jobbra ismét két fényes sátor. Az udvaron a császár, baljában szokott sas fejű kardjával emelvényen áll egyik legátusával, és beszédet tart seregeihez, mire ezek ötödször acclamálják őt. A háttérben három zászló.

104. Fr. 161. A tábor hátterében jelentékeny nagyságú hadtest kezdi meg az előnyomulást.

105. Fr. 162. A katonák megerősített tábort építenek. Egy részük teljes fegyverzetben dolgozik, mások letevék sisakjaikat, pajzsaikat.

106. Fr. 163. Ismét megerősített tábor. A falak között két, félkör alakú bástya. Udvarán három nagy és fényes sátor, kétségtelenül a főhadiszállás. A kapu elé két zászló van kitűzve, mellettük két őr, egy harmadik tőlük elfordulva a vidéket nézi.

107. Fr. 163. A légionáriusok megerősített tábort építenek. A szokott módon dolgoznak. Az udvaron hordókkal terhelt plateau szekerek.

108. Fr. 164. Traianus magas szikla aljában két legátusa kíséretében három pileatus követet fogad. A szerencsétlenek térdre borulva könyörögnek kegyelemért.

109. Fr. 164-165. Széles, a hegyek közül kiömlő folyam. Négy szakaszból álló lábas híd vezet át rajta, melyet a légionáriusok egészen elárasztottak. A háttérben megerősített tábor.

110. Fr. 165-166. A dákok utolsó erőssége. Homlokfala kockakövekből épült, míg oldalait csak farakások képezik. A jelentékeny számú dák sereg épen kivonul belőle, hogy fölkeresse elleneit, vagy mert tarthatatlannak vélik utolsó menedéküket. A vár két folyam közé, talán szigetre van helyezve. A jobb félen ömlő folyam túlsó partján római hajóácsok dolgoznak teljes fegyverzetben, vésővel vájva ki a hatalmas fatörzseket, hogy fölhajlott orrú kisebb hajókat, illetőleg csónakokat készítsenek.

111. Fr. 166-167. Ostrom. A dákok végső elkeseredésükben új bátorságot nyerve, megtámadnak egy megerősített római tábort. A tábor majdnem kerek építmény. Belül nincsen sem sátor, sem ház. Kapuja zárva. E fölött és falain összesen négy vetőgép állvány. A támadók roppant szenvedéllyel ostromolják az őrséget, mely nagy köveket dobál elleneire s kézi fegyvereivel is küzd, és intő például a tábor jobb oldalán hosszú gerendára vaslánccal egy dák hullát függesztett ki. A várfalak alatt számos halott és sebesült.

112. Fr. 168. Két hegy közé kockakövekből épült dák citadella; kapujának két oldalán magas épületek. Védői menekülnek. A baloldalon három pileatus komoly beszélgetésbe merült.

113. Fr. 169-170. Traianus két legátusával emelvényen áll, s beszédet tart összegyűlt katonáihoz. Közvetlenül előtte két zászlótartó. Három katona arany és ezüst díszedényekkel megrakott öszvért vezet. A háttérben kockakövekből épült dák erősség. Bal felől a magas falon téglány alakú ablak; jobbra a kapu mellett vetőgép állvány, tovább két nagy épület.

114. Fr. 170-172. A dák urak igen izgatottan tanácskoznak. Talán hazájok sorsa fölött vitatkoznak, s egy részük elveszettnek tekintvén azt, inkább választja az önkéntes halált, mint a szolgaságot. A csoportozat jobb oldalán egy hatalmas erőteljes alak, fölfelé emelt tekintettel meríti szívébe tőrét, a másikat társa öli meg, míg a harmadik már kiszenvedett. A háttérben, sokan a hegyek közé menekülnek. Bal felől most érkezik egy pileatus; fényes felszerelésű lovát maga vezeti.

115. Fr. 172. Az előbbi tanácskozás többségének határozatát e csoportozaton látjuk jelenítve. Föveges dák urak jelennek meg Traianus előtt. Egyikük a császár emelvényénél, melyen Traianus két legátusával áll, térdre borulva könyörög; egy más futva érkezik, jobbját kérőleg terjeszti a császár felé, míg baljában tálcán kis doboz és két hengerke, kétségtelenül a legértékesebb tárgyakkal megtöltve. A mögöttük álló többiek kétségbeesett arccal várják az értekezlet eredményét. Az alkudozás kicsinyke megerősített táborban történik. Beljebb pompás sátor nyitott függönyökkel s néhány légionárius.

116. Fr. 172-175. Sebesen vágtató római lovasság üldözi a menekülő dák urakat. Egyikük üldözőjének lándzsájától halálosan találva földre roskadt fáradt ménjéről, míg társa már holtan fekszik a földön. A tableau jobb oldalán velők szemben új lovas csapat törvén elő, egészen bekeríttetnek.

117. Fr. 176-176. Traianus lovassága beéri Decebalt. A király súlyosan megsebesülve összeroskad egy fa alatt, és mielőtt megakadályozhatták volna üldözői, görbe karcát szívébe meríti. Mellette remekművű pajzsa. Kissé tovább holtán elterülve fekszik kísérője.

118. Fr. 176-177. Hegyvidék. A római katonák megkötözik foglyaikat, közöttük két gyermeket is. A háttérben dák foglyát hajánál fogva hurcolja a római légionárius. Az előtérben dák halott.

119. Fr. 178. Megerősített római tábor. Középen félkörű bástya. Benn fényes nagy sátor, függönyei nyitva vannak. A tábor két szögletén egy-egy őr teljes fegyverzetben. Az udvaron nagy tömeg, légionáriusok és dákok. Utóbbiak a vártér baloldalán foglaltak helyet, s innen nézik a hazájuk vesztét jelentő véres tropaeumot, Decebál fejét, melyet, mint legfőbb diadaljelet, emelvényen álló két katona mutogat a jelenlévőknek, kik mindannyian csodálattal és fájdalommal tekintenek az egykor oly rettegett arcra.

120. Fr. 179. A még ellenálló dák főnököket elfogván, megkötözik, s a legközelebbi táborba viszik őket, hogy később a császár diadalmenetét ékesítsék. A hegyek közé csapatok mennek.

121. Fr. 179-180. A légionáriusok dák tanyákat támadtak meg. A meglepetteket megkötözik. Az előtérben magas faház nagy, nyitott kapuval. A háttérben ruháitól teljesen megfosztott két alak. A baloldalon egy szarvasmarha kérődzik, kissé magasabban egy sertés és kecske legelésznek. A hegyek között az «Éjszaka» fátyolozott alakja jelenik meg. .

122. Fr. 181-183. A dákok utolsó menhelyükből kitörve, kis csapat szarmata segélyével végső tusára kelnek a hegyek között folydogáló patak partján. A csoportozat hátterében vár. Falait pallisadok képezik minden oldalról.
Kapuját a baloldalon helyezők el. Udvarán három ház. A középső magas és kőből épült, homlokzatán nyitott magas kapu. A más kettő fából épült; a baloldali ívelt, a jobboldali pedig egyszerű menedékes tetővel. Kapuik nyitva vannak, s amannak egy-, utóbbinak két ablaka van.

123. Fr. 183. A légionáriusok egy foglyot ejtvén, biztos helyre, táborukba kísérik őt.

124. Fr. 183-184. A katonák nagy, magán álló házakat gyújtanak föl. A hajlékok simított kockakövekből épültek és deszkafedelük van, melyen a deszkák érintkezési vonalait lécek födik, hogy a padlást megóvják minden nedvességtől. A balnak magasra helyezett két kis ablaka van. A jobboldalit emettől csekély köz választja el, s két részből áll. Balrésze teljesen megegyezik az előbbivel, de ablaktalan. Födeleik majdnem laposak.
A jobboldalinak második felét, az előrészen palánk köríti. Talán a kis udvart fogja be, míg többi része szabadon áll. Ablakai nagyon egyenetlenek. A balrészen nagy négyszögű ablak, míg jobb felén csak két pici nyílás van, közvetlenül a födélzet alatt. A csoportozat jobb oldalán magas hegyek. Mögöttük dákok tűnnek el, az előtérben pedig légionárius hadosztály halad előre.

125. Fr. 184-186. A kivándorlók szomorú csapatja. Férfiak, nők, gyermekek tömegesen. Hátul erőteljes férfi fáradt fiúcskát visz vállain; a másik egy zsákot, talán az élelmi szerek vannak benne, s baljában kis fiának keze. Tovább nagyobb fiúcska megy anyjával s vigasztalni iparkodik őt. Mások a háztájukhoz, tartozó barmokat terelik, s e nagy munkában részt vesz egy fiúgyermek is. Házi állataik: szarvasmarhák, birkák, kecskék és sertések. Útjuk erdőn visz keresztül.

Már e rövid vázlat is sejtetni engedi, hogy a régészet, történelem mint néprajz szempontjából az ó-kor egyik legfontosabb, legérdekesebb emlékével van dolgunk, melyről teljes joggal mondja V. Duruy, hogy ép oly fényt vet a rómaiak katonai életére, mint Pompei a polgárira. És mégis, ha a lávasírból föltámadó város emlékeit összehasonlítjuk az oszlop csoportjaival, ennek kell adnunk az elsőséget, mert Pompei latinul beszélő, de görög szokásoknak hódoló vidéki város, a hellén művészet által át meg áthatott emlékeivel Hellas geniusának jellegét viseli magán, míg Traianus oszlopa tisztán római.
A csigavonalakon operáló légiók, a régi római hadtestek, melyek legyőzték Hannibált, leigázták a fél világot, a győzhetetlen köztársasági hadsereg császári utódjai, az imperium grand armée-ja. S az adatok, melyeket az oszlop reliefjeiből elvonhatunk, kétszeres becsüek, mert a legnagyobb római császárnak nincsen historicusa.
Ha akadt is kortársai, vagy az epigonok között Macaulay-ja, úgy csak a régmúlt századok gyönyörködhettek a császár nagy tetteit újra élesztő alkotásban; elvesztek, eltűntek nyomtalanul az uralkodó memoir-jai is, melyeket levelei, rendeletéi, ediktumainak remek, a valóságot az igazságnak megfelelően előadó, szemléltető, világos, átlátszó styljéből következtetve, úgy írhatott meg, mint hasonlóan senki más, és velők együtt eltűnt annyi más, kitűnő, kiváló műalkotás.

Csak a leggyöngébb, legsilányabb följegyzések maradtak fönn, korlátolt emberek kivonataiban. S így bár látjuk az oszlop tableau-it, jelentőségüket érezzük, mégis csak félig -értjük azokat, mert nincsen kezünkben, mint volt a szerencsés kortársaknak a magyarázatot megadó történeti kulcs. Alig fejthetjük meg három, négy csoport jelentményét, a többi mint álomkép vonul el szemeink előtt, melyeket magyarázhatunk, fejtegethetünk, de csak a legritkább esetekben mondhatjuk el, hogy megtaláltuk a reális valóságot.
A tableaukból tehát nem írhatjuk meg a dák háborúk történetét, mint a hogy senki nem merné újból megalkotni Dorée illustrátiói alapján a Szent Könyveket, az Isteni Színjátékot, Shakespeare színműveit, avagy Zichy kartonjairól újra concipiálni az Ember Tragoediáját. Traianus oszlopával is így vagyunk, s ezért bátran konstatálhatom, hogy Froehner az oszlop legkiválóbb ismerője nagyon is merész hipotéziseket kockáztatott annyi más társával együtt, míg Torma Károly dáciai régészetünk nagy mestere s ezt oly jól esik elmondanom megmaradt egy fölolvasásában, a mindig bizalmat gerjesztő soliditás határai között.

Traianus oszlopa általánosságban pompásan illusztrálja az eseményeket. A domborművek mint történeti csoportozatok kétségtelenül Traianus vagy környezetének írásbeli följegyzései és szóbeli utasításai alapján készültek, s innen van, hogy a császár adlocutiói, az áldozatok egymásután tekintetében a legnagyobb pontossággal ábrázolják. Az ábrázolás azonban, dacára a nagy részletesség és terjedelemnek, mégis egyoldalú, mert mindent kerül, mi a rómaiakra árnyat vethetne.
Nem látjuk, hogy a tapaei ütközet mily óriás veszteségekkel járt, Longinus hősi önfeláldozását nem is sejteti, míg jelenítve van minden, mi Traianus és a légiók dicsőségét hirdeti, bár a nélkül, hogy igaztalan lenne a legyőzöttek iránt. Csoportozataiban tehát mégis bizonyos tendentia érvényesül, s ezt nagyon is figyelembe kell vennünk, midőn egyik másik jelenetét történeti alapon akarjuk magyarázni.

Egészen más, sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk azonban, ha néprajzi adatokat keresünk, s e nagy adathalmazt ethnographiailag akarjuk értékesíteni. Itt nem háborgatván a művész vésőjét, alkotását politikai célzat, nemzeti becsvágy, szigorúan ragaszkodhatott a valósághoz, s ezt meg is tévé, és a valóságnak annyira megfelelően ábrázol minden részletet, hogy bátran elfogadhatjuk teljes igazságnak az elénk tárt egészet mint részleteket, annál inkább, mert a classicus adatok összevágnak még a legcsekélyebb detailokkal is.
Néprajzi és a néprajzzal összefüggő tárgyi magyarázatokat bátrabban kockáztathatunk tehát, mint történetieket, s az alábbiakban megkísérlem legalább részben értékesíteni eme szempontokból az oszlop adatait.


Forrás: Király Pál Apulum története