logo

XXII Junius AD

Az emlékoszlop

Azóta az idő eltüntette az egész fórumot, alapzatára a későbbi korok vastag művelődési rétegei rakódtak, és csak az ásó nyomán bukkant fel egy-egy faragott kő, oszlopcsonk, díszes mozaik padló. Töretlenül áll azonban az oszlop, hirdetve az antik művészet és a római hatalom egykori tündöklését.
Az első kérdés, ami a kutatót érdekli, vajon van-e rajta felirat, s ha igen, milyen üzenetet véstek rá felállítói az utókor számára. Valóban, az alapba vágott ajtó fölött, művészi majuszkuláival ott díszeleg az első olvasásra meghökkentő szöveg. Nem beszél ez a háború dicsőségéről, sem a római légiók hősi küzdelméről, hanem a császár címeinek felsorolása után szerényen megállapítja, hogy az oszlop az elhordott domb magasságát jelzi, és ugyanakkor bizonyságot tesz az erre fordított munka gigászi voltáról: Ad declarandum quantae altitudinis mons et locus tantis operibus sit egestus. A vésett szövegből, valamint más forrásokból tudjuk, hogy az oszlopot i.sz. 113. év május 12-én leplezték le.

A lapidáris felirat sok vitára adott alkalmat az ókor és a művészet-történészek között. Miért nem tesz említést a dák háborúkról? Miért nem állapítja meg, hogy az oszlop e háborúk örök emlékére épült? Miért oly fukar a diadalmas császár dicsőítésében? Szükségtelen itt a miértekre adott sok érdekesnél érdekesebb választ felsorolni, hiszen az egész fórum, valamint Itália meg a birodalom területén állított legalább még négy diadalív nyilvánvalóan ezek emlékére épült.
Az oszlop domborművei, bármit mond is a felirat, e háborúkat, Traianus dicsőségét „A római katonák bátorságát, vasfegyelmét, kitartását" illusztrálják. Nem volt tehát szükség írásba foglalni azt, amit mindenki tudott, s amit a fórum minden művészi alkotása: szobra, oszlopa, épülete kifejezésre juttatott.

Maga az emlékmű formailag az antik oszlop törvényeit tartva szem előtt, hármas tagozódású. Három nagy egysége: az oszloptalp vagy láb, az orsó vagy törzs és az oszlopfő; mindegyik a maga meghatározott alkotórészeivel. E három részhez még egy negyedik elem: az alap járul, s ezen emelkedik a tulajdonképpeni oszlop.
Ennek magassága 5,37 m, alakja négyszögű, minden oldala óriás márványtömbökből kifaragva. Földbe mélyített lapja három, ún. léccel (kiemelkedő vonaldísz) tagolt, s ezen gyöngysorral díszített rúd szalad körül, rajta tál alakú párkányzat, melyet zsinórszerű ornamentum zár le. Ebből emelkedik ki a három lapján művészi tropaeumokkal, zsákmányolt fegyverekkel sisakokkal, vértekkel díszített bázisfal. Ennek egyik oldalán két szárnyas Victoria között van az említett felirat.
A bázis felső részének díszítése, mely egyúttal a dór oszlophoz közelálló toscanai vagy etruszk oszlop alapja is, a római ornamentális plasztika remeke: gyöngysoros léc fölé cserlevelekkel ékített széles csík borul, melyet tojásfüzér szegélyez, majd a kiöblösödő párkány és tojásdísz átmenetül szolgál az oszlop talpához. Ennek első szintjét mind a négy oldalon cserkoszorú díszíti. A koszorúkat a négy sarkon, félig kiterjesztett szárnnyal ábrázolt sas, a római hatalom jelvénye, Jupiter szent madara fogja össze. A második szinten nyugszik az oszlop alját körülfonó, szalaggal megerősített babérkoszorú.

Az oszloptörzs hossza 26,62 m, alsó és felső átmérője között 19 cm különbség van. E méretkülönbségre azért volt szükség, hogy a szemlélőben az egyenes törzs illúzióját keltse. A dór oszlopokra jellemző barázdált díszítést az alulról felfelé haladó, domborműves, spirális szalag helyettesíti. Ennek hossza 200 m, és a dák háborúk jeleneteit ábrázolja. Szélességében, éppen az illúziókeltés miatt, alulról felfelé bővül. A domborművek 124 jelenetet több mint 2500 emberi alakot, köztük mintegy 650 dák férfit, nőt és gyermeket ábrázolnak.
Az oszlopfő ún. gyűrűkkel (annuli) kezdődik, ezek fölött tál alakú tojás fűzér (echinus) húzódik, amely kiöblösödő párkányban (abacus) folytatódik. (Ezt ma vaskorlát veszi körül.) A párkányzatról emelkedik ki az ún. acroterium vagy oromzat, a henger alakú szobortalapzat, rajta állt Traianus szobra. A császár mint imperator-hadvezér födetlen fővel előre lépett, vállán lebegő köpeny, baljában földet érő lándzsa, jobbjában a földgolyó, rajta a győzelem szárnyas istennője, Victoria.

A XVI. század második felében a szobor lábai még megvoltak, fejét III. Pál pápa Della Valié bíboros múzeumában helyezte el. Azóta azonban nyoma veszett. V. Sixtus pápa a környező középkori épületeket leromboltatta, és a császár szobra helyébe Péter apostolét állította, mint ahogyan Marcus Aurelius emlékoszlopára Pálét helyeztette el. Erre az alkalomra külön érmet veretett, ezzel a felirattal: EXALTAVIT HUMILES (Az alázatosakat felmagasztalta).

Az acroterium (az oszlopfő és a szoboralapzat) magassága 6,14 m, minthogy az oszlopláb, törzs és az acroterium összesen 29,78 m magas, ez pedig pontosan 100 római lábnak felel meg, ezért az ókorban Colurana centenariának, azaz százlábnyi oszlopnak nevezték. A bázist is beleszámítva az oszlop össz. magassága 39,83 m.

Ugyancsak érdekes, az építészeti technika szempontjáéból pedig egészen tanulságos az oszlop belső szerkezete. A bázis egyik oldalán ajtó van, mely kis vestibulumba vezet. Ettől balra, falba vágott nyílás megvilágította folyosó húzódik. Itt állott a császár aranyból készült hamvvedre; a középkor elején elrabolták; noha a folyosót már Hadrianus befalaztatta.
A vestibulum jobb felőli részéből indul a lépcsőfeljárat. Ez a bázis magasságáig négyszögben törik meg, innen kezdve a szobor alapzatáig spirálisan halad felfelé, mégpedig úgy, hogy minden spirálra kilenc lépcső esik. Összesen 180 lépcsőfokból áll. A feljárót 43, kívülről alig látható nyílás világítja meg.

Az egész oszlop carrarai márványból készült, és 19 hatalmas (belső üreges) márványhengerből vagy dobból van összeállítva. Közülük 17-et dombormű borít, egyből az oszlop lábát, egyből pedig az oszlopfőt faragták ki. Az oromzat külön két márványtömbből áll.



Bodor András