logo

XVIII December AD

Az első hadjárat - A háború első éve (101)

1. Fr. pl. 26-30. Felső-Moesiaban a viminaciumi tábor körül állomásozó őrök. Éjszaka van, mert a kőből épített, hegyes tetejű, erkélyekkel ellátott, s pallisadokkal körülvett őrtornyokból a jelző-fáklyák ki vannak dugva. Farakás és szénakazalok állnak közöttük, egymástól csekély távolban. Az őrtornyok mellé négy őrszem van elhelyezve. Kis távolságban két katona a magas parton lévő hordókat rakja dereglyére. Már két hajó meg van terhelve.

2. Fr. pl. 29-31. Viminacium. Magas parton pallisadokkal körített nagy őrházak; alattuk a vízből hónaljig emelkedik ki Danubius, nézve a hajóhídon átkelő rómaiakat.

3. Fr. pl. 31-33. Hajóhid. Oldalain alacsony korlát. A sereg élén járók már az ellenség földjére léptek, míg a legvégsők a porta principálison vonulnak ki. Nagyszámú légionárius, födetlen fővel, meztelen karokés lábakkal. Rövid ujjú, térdig érő tunicát viselnek. Erre ölték páncéljukat. Bal karjukon hordják a pajzsot, s balkezükkel tartják fejők fölé a villát (furca-furcilla), melyre szükségleteik erősítették. Sisakjuk a jobboldalon a vállukra erősítve függ, kardjaikat szintén á jobbfélen viselik. Öt zászlótartó.
A signiferek fejére érckarikával, hátul hosszan lefüggő medvebőr van erősítve. Tunica-juk csipkézett, kardjukat magasan hónaljuk alá kötve viselik, bal karjukon pajzs. A signumon nyitott kéz van koszorúba foglalva, alább szalagokkal díszített keresztfa, lejjebb függélyesen egymás alá erősítve hat, az áldozatoknál használt tányérka, alattuk szarvaival fölfelé a félhold, végül nagy bojt.

Az imagok már sokkal díszesebbek. Megkülönböztető jelük a két császári medaillon (Nerva és Traianus); fölöttük szalagokkal díszített alapon koszorúba foglalt sas. Ez ornamentumokat levél díszű etkjuette-ek választják el, melyeknek egyikén a cohors neve és száma. Legfelül a cohors, védistenének féldombor képe. Ott van a vexillifer, a csipkés zászló (vexillum) tartója; az aquilifer a légió jelvényét viszi, melynek sasa fölött corona muralis van. Végül egy Victoriás zászló, pálmaág és koszorúval, az istenség szokott jelvényeivel. Traianus két legátusa a híd végén áll. Testhez álló páncélt (pectorale) viselnek. Balkezükben a kis pálcát (scipio ebnrneus) hatalmuk symbolumát tartják.
Elől tizenhárom ifjú van; öten lándzsát visznek, a többiek a császár és tábornokainak lovaival foglalták el. Valószínűleg a singulares Augusti közé tartoznak, kiket Traianus a segédcsapatokból személyes szolgálatára válogatott össze. A lovak gazdagon díszítettek. A baloldali híd végén áll, lehetőleg egyszerű pectoraléban, vállain köpennyel a császár, s a követendő utat látszik mutatni.

4. Fr. 33-34. Traianus ellenséges területen két legátusával az emelvényen tanácskozik. A hátul ülő tábornok mögött öt lictor, s ezeknek egyike a fejszés vesszőnyalábot (fasces) tartja. A haditanács előtt az emelvényen négy polgári ruhát viselő egyén áll. Talán hírnökök, vagy visszatért kémek.

5. Fr. 34-36. A császár apródjai tölgyfák árnyában jelentek meg a gondjaikra bízott lovakkal. Két ifjú lándzsára erősített zászlót (labarum) visz.
Távolabb római tábor áll. Benn öt sátor. A császáré előtt oltár, és Traianus főpapi díszben áldoz. Cinctus Gabinust visel, baljában lituust tart, jobbjában tányért, melyből bort önt az oltár égő tüzére. Előtte kis fiú (camillus) áll a bronz öblítő edénnyel (oenochae) ; hosszú, kissé göndör haja van, s rövid tunicát (tunicula) visel.
A császár háta mögött négy alak van : legátusai és a haruspexek. Az ötödik, a camillus mellett, kettős furulyán játszik. A csoportozattól balra kötényes (limus) cultrarius; késeit jobb oldalán tokban hordja. Szomszédja edényben hozza az áldozati vizet; egy más férfi kis kosár válogatott gyümölcscsel közeledik az oltár télé. A nézők csöndes áhítattal szemlélik az eseményt.
A jobb oldalon fejszés victimarius vezeti az áldozati bikát, mely előtt hosszú gyapjas kost és hízott sertést terelnek (Suovetaurilia). A bika törzsén széles szalag (ritta, infula), a sertésen pedig levélöv.
A zászlók a tábor belsejében a császári sátor előtt helyezvék el. A tábor falain kívül trombitások (tubicines) és kürtösök (buccinatores) hangos fanfarokkal kisérik az ünnepélyes cselekményt. A római sereg sohasem indult háborúba, mielőtt az isteneknek nem mutattak be áldozatot.

6. Fr. 36. Félig meztelen alak fütykössel fegyverezve öszvéren közeledett a császár elé, de Traianus és legátusainak váratlan megjelenésétől megijedve a földre hull, s innen mutat az állat hátán maradt gombára, melyen a burok latin betűkkel írt üzenetet küldőnek, a császárhoz, hogy ne merészelje megtámadni Dáciát.

7. Fr. 36-37. A császár emelvényen állva beszédet tart seregéhez. Mögötte két legátus. Az előtérben zászlótartók s a csapatok teljes katonai díszben.

8. Fr. 37-39. Kettős sáncolatú tábor építése. A falakon mellvédek vannak. Belsejében már látszanak a fölvont sátrak. A tábor mellett folydogáló patakon híd vezet át. A katonák épen befejezik az építést. Az ács nagy fatörzset vág föl, a légionáriusok nehéz gerendákat cipelnek, mások a kiásott földet vesszőkosarakban hordják el; a kőművesek a nekik hozott köveket veszik át.
Két katona a hídon dolgozik, egyik vassulyokkal üti a még lazán álló korlátot, a másik nagy szöget ver be. A munkások letették fegyvereik egy részét, hogy könnyebben dolgozhassanak. A hídnál két teljes fegyverzetű katona; az egyik felölté köpenyét, míg szomszédja csak torkát félti, mert nyakravalót kötött; kardjaikat jobb oldalukon hordják. Traianus két legátusa kíséretében a praetoriumból kiindulva közeledik, hogy szemlét tartson.

9. Fr. 39-40. Tovább haladván a sereg ismét tábort épít, de az előbbinél kisebbet. Körfalain belől csak három sátrat állítottak. A tábor kapujánál három őr a gárdából, bal kezeiket földre helyezett pajzsaikon nyugtatják. Jobb kezükben lándzsának kellene lennie* de a vésnök nem faragta ki. Kardjaik balról jobb felé átvetett szíjon függnek. Hátul egy lándzsás őr és munkás katonák: kettő fatörzset cipel, egy pedig hatalmas fát vág ki.
A tábor kapuja előtt balról egy zászlótartó pajzsa van medvebőrrel beborítva. Tulajdonosa a falhoz támasztó. A császár legátusai kíséretében ellenőrzi a befejezéshez közelgő munkát. A terület nagyon egyenetlen. A szomszéd magaslaton kastély emelkedik. Két nagy kapuja a patakhoz vezető utakra nyílik. Három katona rohamlépésben megy át a patak hídján, egy más pedig vizet merít füles korsójába.

10. Fr. 40-42. A harmadik megerősített tábor. A légionáriusok nagy munkában vannak. Az előtérben hárman élőfákat vágnak ki; ketten vállaikra tett rúdon (jugum) hatalmas tönköt hurcolnak; többen csak ölre fogva viszik az ember magasságú, vastag darabokat. A megerősített tábor két részből áll: az egyik felén még szorgosan dolgoznak; falai közé merőleges gerendák vannak beeresztve. A másik rész Traianus sátorával már készen áll, csak a falakat egyengetik nehéz sulykokkal.
A várfaltól a hídig magas pallisadok. Ezek mögött két szénakazal. A császár ezúttal három kísérővel nézi a szorgos tevékenységet, s beszédbe elegyedik egy munkás katonával. Fölnyergeit lova a halmon készen várja őt.

11. Fr. 42. Előtérben a császár két legátusával. Mögötte négy praetoriánus. Egy katona két födetlen fejű dákot valószínűleg kémeket, az egyiket hosszú hajánál fogva, vezet eléje. A háttérben halmokon kettős tábor számos sátorral.

12. Fr. 42-43. Új építkezések. Baloldalon rohanó sebességű patakon, vagy kisebb folyón lábas hidat vernek. Néhány katona a cölöpöket sulykolja, mások a gerendákat hozzák, kettő pedig a korláton dolgozik. A háttérben megerősített tábor. Még dolgoznak rajta. Egy légionárius vállairól köveket emelnek le, kettő kockaköveket illeszt az épülő falra, míg egy harmadik rövid gerendát hoz.
Benn a tábor falai között Traianus szemléli a sürgős munkát. Háta mögött, bal felől legátusa, jobbról teljes fegyverzetben egy gárdista. Az előtérben valószínűleg homoktelep, melyből két katona kosarakkal viszi el a szükséges anyagot; egy más tovább fejti a telepet. Kezéből hiányzik a kapa. Jobbra az előtérben, földbe szúrt rudak mellé támasztva két pajzs; a rudak (talán lándzsák) tetején sisakok.

13. Fr. 44 45. Nagy kiterjedésű teljesen befejezett tábor. A falakon belül egy nagyobb, s két kisebb, díszes sátor. A kapu előtt három őrkatona. Az előtérben nagy mozgalom van. Tekintélyes lovas csapat érkezett, s fáradt paripáikat itatják a tábor előtt folyó vízben. A patakon vagy kisebb folyón lábas híd, melyen három lovas vágtatva megy át.

14. Fr. 45-47. Froehner szerint Tapae-hoz érkezett a római séreg. Balról a hegyormon erős várkastélyt látunk. Magas, szilárd falai U alakban hajolva össze, két, jelentékeny nagyságú belső építményt fognak be, s azután keresztfallal bezáródnak. Kívül ismét, megint falakkal védett két épület. A várfal jobboldalán hasonlóan három magas, tetejükön vízszintes pántok által összekötött gerendákon figyelő állomás, vagy vetőgép állvány; hasonlóan a külső építmény homlokzatán; csakhogy itt a gerendák keresztkötésekkel erősítik össze.
A homlokfalon mellvéd. Az épületek közül egy kétablakos, a másikon csak egy nyílás, a harmadik ablaktalan, a negyedik csak a kapun keresztül kap világosságot. A házak, úgy látszik, fából építették. Akkor, midőn a falakat ariesekkel zúzták, rombolták, midőn a bástyák annál nagyobb védképességgel bírtak, minél magasabbak voltak, ez a várkastély nagyon is számba vehető erősség lehetett. A domborkép egészen elhagyottnak tünteti föl.
A légionáriusok teljes fegyverzetben csak az indulási parancsot várják. Elől az imagok, signumok s a légió sasa; ott van a chlamysba burkolózott tribün is. Több katona letette fegyvereit, s a tábor használatára tölgyeket vágnak le.

15. Fr. 47-49. Egyike a legnagyobb s legjobban sikerült csoportozatoknak. Balról nagyszámú légionárius indulásra, készén, tartalékban áll. Az előtérben a homlokzaton imágok és signumok. Kissé távolabb lovasok és gyalogok nagy hevességgel támadják meg a dákokat, kik egy sárkány, s a rómaiakéval majdnem azonos vexillum köré csoportosítják fő erejüket. Vezéreik hegyes, a phrygiaihoz hasonló föveget viselnek. Egyik közülök, talán az, ki fölajzott íját lövi ki, maga Decebal, személyesen vezetve, igazgatva a véres ütközetet, épen ügy, mint Traianus. A császár táborának falai alatt áll, s legátusaival értekezik. Mögötte két, teljes fegyverzetű légionárius.
A harc közvetlen-közeiben folyt, irgalmat nem ismerő kegyetlenséggel, vadsággal. Két katona kiválik a tömegből, s ellenfeleiknek fejét viszik császáruk elé. Egy más a harc közepett fogai közé ragadta üstökénél fogva egy elesett dáknak levágott fejét. A félmeztelen germán fütykössel sújtja le már földre rogyó dák ellenfelét. Még az istenek is beavatkoznak a harcba, mert a magasban megjelenik a vihart támasztó Jupiter Tonitrualis. A dák sebesültek száma igen jelentékeny, s társaik a közeli erdőbe viszik őket.

16. Fr. 50-51. Az oszlop legsajátságosabb építménye (ld. alább). A császár maga is bámulni látszik. Kezében hasta púra, mögötte legátusai. Az előtérben dák város, melyet a rómaiak fölgyújtanak. Froehner az itt marquirozott telep házait cölöpépítményeknek minősíti, milyeneknek maradványai nálunk a Fertőben, Németországban, s a francia és svájci köztársaságokban fordulnak elő. Dr. E. Rückert hasonló véleményt táplál a kelet-európai ősnépek és cölöpépítményekről kiadott művecskéjében. Épen így Mommsen is, teljesen mellőzve Haupt-nak már 1870-iki és Tocilescunak még későbbi helyreigazításait. E két utóbbi tudós, oly mélyreható érveléssel mutatja ki, hogy a dákok sohasem építkeztek vizekre, mikép a dolog nem lehet többé kérdés, még kevésbé kétely tárgya. Közülük az egyik teljesen levetkezett, s ruháit pajzsára téve, . gázol társai után. A víz dombról ömlik alá, melyen dák kőfal áll.

18. Fr. 51-52. Traianus emelvényen áll egyik tábornokával. Kezében jutalomnak szánt lándzsa. Serege az emelvény előtt csoportosult, hogy, meghallgassa beszédét. Közben egy germán által vezetett kilenc tagú födetlen fejű dákokból álló követség érkezik lóháton.

19. Fr. 52-53. Traianus tábornokai kíséretében öt dák követet fogad. Gyalog vannak. Hajuk hosszú, sarút, nadrágot, és rojtos, majdnem földig érő köpenyt viselnek. Valószínűleg békét kémek vagy ajánlanak. A háttérben megerősített tábor. Falai között egy sátor és két katona.

20. Fr. 53-54. Négy külön jelenetet ábrázoló csoportozat. A baloldal felső részén, a római seregbe tartozó lovasok közöttük egy germán dák házakat gyújtanak föl; alul légionáriusok futamodó fegyveres dákokat üldöznek. A menekülők előtt egy védtelen öreg halad síró gyermeket vezetve, mögötte más, szintén fegyvertelen alak; a többiek elhullottak; csak ketten küzdenek még: egyikük egészen ifjú, s földre roskadva is ütésre emeli fütykösét; másik magasra tartott bunkósával mér csapást a pajzsát védelmül fölemelt légionáriusra.
A jobb oldal felső részén Traianus gyermekes dák asszonyokat bocsát szabadon. Két római katona sóvár tekintettel emeli reájuk kezét. A háttérben nagy folyó, s partján csónak vagy dereglye. Alól nagy üregben megölt szarvasmarhák hevernek.

21. Fr. 54-55. A dák hadsereg támadásra indulván a rómaiak megerősített tábora ellen, nagy folyamon kel át, de a vízben úszó lovasok közt zavar keletkezik, és számosán elmerülnek. A folyam túlsó felén lévők között e baj láttára nagy izgatottság támad. Hatan föveget viselnek, kettőnél magasra tartott sárkány jelvény, más ketten födetlen fejűek, s tőlük telhetőleg buzdítják, bátorítják a fuldoklókat. A baloldal hátterében nagy kőház.

22. Fr. 55-56. A célhoz jutott dák sereg megtámadja a rómaiak téli szállásait. Ez nagy terjedelmű megerősített tábor. Kapuja be van zárva, védői teljes fegyverzetű légionáriusok, mindnyájan a falakra gyűltek, s hevesen küzdenek támadóik ellen. A dák sereget két, föveges parancsnok vezérli, s jó példát mutatva nyilakat röpítenek az ostromlottakra. A baloldal hátterében három, lovaikkal együtt tetőtől-talpig pikkely páncélba öltözött vas sisakos jazyg jelzi, hogy az ő népök is részt vett e sikertelen kísérletben.



Forrás: Király Pál Apulum története