logo

XIV December AD

A Naturalis Historia utóélete

Plinius enciklopédiája felbecsülhetetlen értékű az európai művelődéstörténetben. Plinius írói munkásságának hatása már nem sokkal halála után kimutatható Tacitus és Suetonius történeti műveiben, retorikája pedig Quintilianusra hatott. Enciklopédiájának hatása Gellius, Apuleius és Tertullianus műveiben tapintható ki először.
A középkor természettudománya Sevillai Szent Izidortól Albertus Magnusig ugyancsak Plinius enciklopédiájára épült. A magyar tudományos irodalomban is jelentős a hatása Temesvári Pelbárttól egészen a reformkorig.

Már a Kr. u. 3. században megkezdődött az enciklopédia kivonatolása, e kivonatok képezték ugyanis alapját a Kr. u. 4. századi orvosi kézikönyveknek. A kora középkorban folytatódott egyrészt a mű másolása, másrészt pedig kivonatolása: Plinius-kivonatok szerepelnek például a csillagászati ismereteket feldolgozó, ún. northumbriai enciklopédiában is.
A reneszánsz idején különösen megnőtt a pliniusi enciklopédia jelentősége, hiszen ebben az időszakban még a természet megismerése fontos forrásának tartották a Plinius által összegyűjtött ismeretek jelentős részét, nem véletlenül vált ekkor iskolai tananyaggá, és ebből kifolyólag kommentárokkal is ellátták.

Különösen fontos, hogy Plinius nem csupán leír és magyaráz bizonyos természeti jelenségeket, hanem latin terminológiát is szolgáltat a jelenségek ismertetésekor, ami nagyon sok esetben változatlan maradt akkor is, ha ma már más definícióval látjuk is el az adott terminust.
Már a tizenötödik században kifogásolták, hogy Plinius nem követi a görög filozófia és tudományos módszer hagyományait, csillagászati szempontból nézve pedig ekkoriban kezdődik az a folyamat, amelynek révén Plinius enciklopédiája egyre kevésbé felel meg a kor természettudományos ismereteinek, viszont e folyamattal párhuzamosan kultúrtörténeti, művelődéstörténeti és tudománytörténeti szerepe kezdett felértékelődni. Galilei, Kepler, és Kopernikusz munkássága nyomán a pliniusi enciklopédia asztronómiai megállapításai érvényüket veszítették.



Források

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
Az Idősebb Plinius. In: Michael von Albrecht: A római irodalom története II. Balassi Kiadó, Budapest, 2004. pp.1011-1020.
Az Idősebb Plinius. In: Adamik Tamás: Római Irodalom az ezüstkorban. Seneca Kiadó, Budapest, 1994. pp.88-93.
Plinius Természettudománya. In: Gábli Cecília: Caius Plinius Secundus Természettudományának 1. könyve. Lomart, Pécs, 2006. 13-24.p.
Bibliográfia:
Plinius Naturalis Historiájának szövegkiadásai
Plinius Secundus, Caius: Histoire naturelle, texte établi, traduit et commenté, Ed.: BEAUJEU - ERNOUT. Collection des Universités de France. Sér. Latine. G. Budé. Les Belles Lettres. Paris, 1947(-1985).
C. Plinii Secundi Naturalis historia. Ed.: DETLEFSEN, D. F. Weidmann. Berolini, 1866-1873
Plinius Secundus, Caius: Storia naturale, edizione (traduzioni e note). Ed.: BARCHIESI - RANUCCI. Torino, 1982-1988.
Plinius Secundus, Caius: Naturalis historiae - Naturkunde. Ed.: KÖNIG - WINKLER, Sammlung Tusculum. G. Artemis & Winkler. München - Zürich, 1974-1999.
Plinius Secundus, Caius: Naturalis historiae. Libri XXXVII. post Ludovici Iani obitum. 5 vol. Ed.: MAYHOFF, C. Bibliotheca scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana. 1650. B. G. Teubner Verlag. Lipsiae, 1892-1909.
Plinius Secundus, Caius: Natural history: with an English translation in ten volumes. Ed.: RACKHAM. The Loeb Classical Library. Harvard Univ. P - Heinemann. Cambridge - London, 1938-1962.
Plinius Naturalis Historiájának magyar fordításai
Plinius Secundus, Caius: A természet históriája. Válogatott részek az 1-6. könyvekből. Válogatta, fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: VÁCZY K. Kriterion. Bukarest, 1973.
Plinius Secundus, Caius: A természet históriája. A növényekről. Részletek a XII-XXI. Könyvekből. Natura. Veszprém, 1987. Fordította: TÓTH S.
Idősebb Plinius: Természetrajz. (XXXIII-XXXVII.) Az ásványokról és a művészetekről. Fordította: DARAB Á. - GESZTELYI T. Enciklopédia Kiadó. Budapest, 2001.