logo

XII December AD

A Naturalis Historia világképe

Plinius a sztoikus filozófia hatására a világot élő, organikus egésznek tartotta, amelyet áthat az isteni erő. Ez a lélekkel felruházott természet nézetei szerint anyai gondoskodással, önzetlenül táplálja az embert, ezért a természetet csodálni kell, és meg kell ismerni nagyszerűségét.
Ezzel szemben az önzetlenül gondoskodó Földanya adományait fényűző célokra fordítani, és a természetet kapzsiságból kihasználni, kimeríteni a legfőbb bűnök egyike Plinius véleménye szerint (Plin.nat. 2.157-158.), illetve a természet megismerése is vezethet azonban túlzásokhoz, ha nem a természet csodálatára, hanem elméleti, és önző célokra irányul.

A tudást, bármely részéről szól is a természetnek, összegyűjteni és továbbadni azért, hogy az emberek segítségére legyen, a legfőbb erény Plinius értékrendjében, amelyet igyekszik maradéktalanul megvalósítani. A hangsúly tehát nem a stíluson és nem az elméleti tudományok megújításán van, hanem a gyakorlatban használható, praktikus tudás gyűjtésén és hagyományozásán.
Enciklopédiáját a művelt olvasóknak szánta, és a tényanyagot igyekezett anekdotákkal, paradoxonokkal és morális fejtegetésekkel élénkíteni, tarkítani, amelyeknek az a célja, hogy az olvasó ne csak racionálisan kötődjön az olvasott anyaghoz, hanem belső kapcsolatot teremtsen vele, vagyis Plinius didaktikai jártasságáról is tanúbizonyságot tesz. Plinius rendszerében a Természet valamennyi teremtményének célja van, mégpedig az, hogy az ember hasznára legyen.

Ebből az antropocentrikus nézőpontból fakad, hogy az összes ismert növény- és állatfajból, sőt, még egyes földfajtákból és a kohászati melléktermékekből is valamiféle orvosság, gyógyszer előállítható.
A mai olvasó számára sokszor meglehetősen furcsák ezek az orvosságok és gyógymódok, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szintetikus gyógyszergyártást megelőzően a gyógyszerek alapanyagát évezredeken át ténylegesen a természetben előforduló növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagokból nyerték.
A pliniusi enciklopédia fő rendező elve a sympatheia, (legfontosabb említései: Plin.nat. 20,1 és 37,59-60), amely mint sztóikus terminus már Krüszipposz rendszerében megjelenik, és Cicero, Seneca, Poszeidoniosz nézeteiben is kimutatható.

Plinius enciklopédiájában a sympatheia és antipathia az a két fontos természeti erő, amely minden természeti jelenségben jelen van, amely biztosítja a természet, illetve a kozmosz egységét, stabilitását és érthetővé teszi törvényeit.
Plinius enciklopédiája nélkül jóval szegényesebb lenne nem csak az ókori természettudományról kialakított képünk, hanem vallástörténeti, kultúrtörténeti és történeti ismeretünk is, hiszen számos adat csak az ő művéből ismert. Adatainak és gyűjteményes munkájának értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy teljes terjedelmében fennmaradt, hiszen még a középkorban is másolták, használták, sőt tanították az általa közölt ismeretanyagot.




Források

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
Az Idősebb Plinius. In: Michael von Albrecht: A római irodalom története II. Balassi Kiadó, Budapest, 2004. pp.1011-1020.
Az Idősebb Plinius. In: Adamik Tamás: Római Irodalom az ezüstkorban. Seneca Kiadó, Budapest, 1994. pp.88-93.
Plinius Természettudománya. In: Gábli Cecília: Caius Plinius Secundus Természettudományának 1. könyve. Lomart, Pécs, 2006. 13-24.p.
Bibliográfia:
Plinius Naturalis Historiájának szövegkiadásai
Plinius Secundus, Caius: Histoire naturelle, texte établi, traduit et commenté, Ed.: BEAUJEU - ERNOUT. Collection des Universités de France. Sér. Latine. G. Budé. Les Belles Lettres. Paris, 1947(-1985).
C. Plinii Secundi Naturalis historia. Ed.: DETLEFSEN, D. F. Weidmann. Berolini, 1866-1873
Plinius Secundus, Caius: Storia naturale, edizione (traduzioni e note). Ed.: BARCHIESI - RANUCCI. Torino, 1982-1988.
Plinius Secundus, Caius: Naturalis historiae - Naturkunde. Ed.: KÖNIG - WINKLER, Sammlung Tusculum. G. Artemis & Winkler. München - Zürich, 1974-1999.
Plinius Secundus, Caius: Naturalis historiae. Libri XXXVII. post Ludovici Iani obitum. 5 vol. Ed.: MAYHOFF, C. Bibliotheca scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana. 1650. B. G. Teubner Verlag. Lipsiae, 1892-1909.
Plinius Secundus, Caius: Natural history: with an English translation in ten volumes. Ed.: RACKHAM. The Loeb Classical Library. Harvard Univ. P - Heinemann. Cambridge - London, 1938-1962.
Plinius Naturalis Historiájának magyar fordításai
Plinius Secundus, Caius: A természet históriája. Válogatott részek az 1-6. könyvekből. Válogatta, fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: VÁCZY K. Kriterion. Bukarest, 1973.
Plinius Secundus, Caius: A természet históriája. A növényekről. Részletek a XII-XXI. Könyvekből. Natura. Veszprém, 1987. Fordította: TÓTH S.
Idősebb Plinius: Természetrajz. (XXXIII-XXXVII.) Az ásványokról és a művészetekről. Fordította: DARAB Á. - GESZTELYI T. Enciklopédia Kiadó. Budapest, 2001.