logo

XV December AD

Evilági királyság

A rómaiak i. e. 63-ban foglalták el a zsidók által Izrael Földjének nevezett területet. Pompeius, a nagy tábornok, valaha Július Caesar szövetségese vezette hadait a Földközi-tenger keleti térségében, meghódítva Kis-Ázsiát, Szíriát és Palesztinát. Háromhavi ostrom után vette be Jeruzsálemet, lemészárolva tizenkétezer zsidót. A Sábát nap szabályait használta ki, azaz álnokul akkor támadt, amikor tudta, hogy a vallásos zsidók nem fognak védekezni. Ő és vezérkara oda merészkedett, hogy behatoljon a zsidó Templom legbensőbb szentélyébe – a „Szentek Szentjébe”, ebbe a kisebb, elfüggönyözött kamrába, ahol az ősi időkben a Frigyládát tartották.
A Tóra értelmében csak a főpapnak volt szabad belépnie e helyiségbe, neki is csak évente egy alkalommal, az ítélet Napján (Jom Kippurkor). A történelem iróniája Josephus szerint, hogy Pompeius épp Jom Kippurkor „a böjt napján” szentségtelenítette meg a Templomot. Ez az epizód talán az összes többinél ékesebben szól a római arroganciáról és hatalomról. Miként lehet, hogy Izrael Istene, akihez a zsidók nap mint nap imádkoztak mint a Világ Urához, képtelen volt megvédelmezni a saját szentélyét, s épp az év legszentebb napján? A politikai és a katonai erő egy dolog, a vallás megszentségtelenítése pedig más dolog. Soha nem tűnt reménytelenebbnek a zsidó prófétai vízió Messiás Királyról, aki egy napon uralkodik majd Izrael Földje, s végső soron valamennyi nemzet fölött.

Pompeius keleti hódításai mérhetetlen gazdagságot hoztak Rómának hadizsákmány és új adók formájában. Szíriát annektálták és római tartománnyá tették, kormányzója pedig felosztotta Palesztinát több önkormányzatra, amelyek élére római ellenőrzés alatt álló helyi uralkodókat nevezett ki. E hűbérurak közül a leg-ambiciózusabb Antipáter volt, Nagy Heródes apja. Rómában ez az instabilitás és a polgárháborúk ideje volt.
A következő két évtizedben Julius Caesar legyőzte az ellenségévé vált Pompeiust, később azonban halálát lelte Cassius és Brutus kezétől, akik felett viszont később Marcus Antonius győzedelmeskedett. Caesar unokaöccse, Octavianus, aki később Augustus néven vált ismertté, i. e. 31-ben legyőzte riválisait, Antoniust és Kleopátrát. Augustusnak nagy szüksége volt egy stabil keleti határra, s rájött: az ember, aki számára ezt biztosítani tudja, nem más, mint Heródes.



Forrás: James D. Tabor - A Jézus dinasztia Fordította: Rákócza Richárd