logo

XVIII Novembris AD

Még egyszer Rómában

Ezt az alkalmat használta föl Marius a váratlan visszatérésre. Hamarjában sereget állított össze magának ő is alig néhány száz afrikai lovasból meg olyanokból, akik elmenekültek Itáliából. Ezekkel szállt partra Etruriában. Itt első dolga volt szabadságot ígérni mindazoknak a rabszolgáknak, akik csatlakoznak hozzá. Erre egyszeriben növekedni kezdett serege. Mellé álltak azok a szegény sorsú szabadok is, akik nem voltak megelégedve helyzetükkel.
Majd fölvette a kapcsolatot Cinnával, tudomására hozván, hogy ő, Marius a történtek után is Cinnát ismeri el törvényes consulnak, és hajlandó alárendelni magát neki. Cinna rögtön igyekezett viszonozni a nem remélt támogatást azzal, hogy ő meg úgy üdvözölte Mariust, mint proconsult, mintha Marius éppen a megelőző évben lett volna consul. De Marius egyelőre kitért ez elől a megtiszteltetés elől.
Inkább azon volt, hogy gyorsan kezébe vegye a hadjárat vezetését, és visszahódítsa Rómát. Azzal kezdte, hogy elvágta a tengerentúlról Itáliába érkező gabonaszállítás útját. Sorra megszállta azokat a tengerparti városokat, amelyek ezt a kereskedelmet Róma felé közvetítették. Utolsónak Róma kikötővárosát, Ostiát foglalta el; innen közeledett a város felé.

A szemben álló párt sürgette a Sullához hű consult: szabadítsa fel ő is a rabszolgákat, mert különben nem tud szembeszállni Marius seregével. De erre már nem került sor. Sulla párthíveinek nagy része elmenekült Rómából, a tehetetlen consul gyilkosság áldozata lett, a maradék szenátus pedig gyorsan hatályon kívül helyezte azt a korábbi végzést, amely Cinnát megfosztotta consuli méltóságától. Majd egy szenátorokból álló küldöttség ment Marius és Cinna elé, kérve őket: vonuljanak be, vegyék át a várost, és kíméljék polgártársaik életét.
A consuli díszben föllépő, de békülékeny Cinna barátságosan fogadta a küldöttséget. Csak Marius zárkózott mellette fenyegető némaságba. Majd amikor a város kapujához értek, Cinna bevonulása valóságos diadalmenet lett. Marius azonban hirtelen megállott, kívül a kapu előtt, mondván: hogy hiszen hát ő voltaképpen száműzött, törvényes határozat tiltotta ki hazájából. Ha mégis szükségük van az ő jelenlétére, vonják vissza előbb az ellene hozott korábbi döntést.

Mindez persze csak kiszámított, gonosz gúnyolódás volt. Mert mint forrásunk írja: összehívták ugyan a népgyűlést, és meg is kezdték a szavazást arról a javaslatról, amely visszahívja Mariust a számkivetésből. Nem kétséges, hogy mi lett volna ennek a szavazásnak az eredménye, ha csakugyan zavartalanul megejtik. Hiszen fenyegetően közel volt ő is, akiről a megcsúfolt népgyűlésnek szavaznia kellett volna.
Marius azonban be sem várta az eljárás végét. Közben levette az álarcot. Hirtelen bezáratta a kapukat, és fegyveresei megkezdték a véres leszámolást. Ő maga jelölte ki a halálra szántakat. Előfordult az is, hogy az egyik szenátor, egy korábbi praetor a nyilvánosság előtt üdvözölte Mariust, de mivel ő nem viszonozta az üdvözlést, katonái ezt jeladásnak vették, és abban a pillanatban leszúrták a volt praetort. Ettől kezdve elég volt jeladásnak annyi, hogy Marius ne válaszoljon a hozzá intézett üdvözlésre. Ebből tudták már a hóhérok, mit kell tenniök... Öt napon és öt éjjelen át folyt Rómában az iszonyatos embervadászat. Ez alatt az idő alatt még eltakarítani sem volt szabad az áldozatok tetemeit.

Több ezer ember életébe került Marius visszatérése Rómába. De a visszatérő elérte azt is, amire életrajzírói szerint már régen, a dicstelenül végződő hatodik consulság - Saturninus néptribunus megkövezése - óta állandóan várt: megválasztották hetedszer is consulnak - ezúttal Cinnával együtt. (Bár a történetíró Livius azt állítja, hogy nem is volt ez választás: ők ketten egyszerűen csak consullá minősítették magukat.)

Mások elmondják, hogy Marius bizton számított a hetedik consulságra, mert régen megjósolták ezt neki. Még serdülőkorában történt volna vele, hogy egyszer elaludt egy hegyoldalban, és arra ébredt, hogy egy sasfészek esett rá - hét apró sasfiókával. Ezt magyarázták volna a jósok a hétszer megismétlődő consulságra.
De aztán nem sokáig élvezte ezt az utolsó, hetedik consulságot. Új hivatali évének 17. napján meghalt. Halála éppen úgy megkönnyebbülés volt Róma számára, mint korábban a Jugurtha-háború befejezése, majd a kimbereken és teutonokon aratott győzelem.

A keletről nemsokára visszatérő Sulla - aki, ha lehet, még iszonyatosabb vérfürdővel állott bosszút mindazért, amit Marius és Cinna elkövettek - már csak Marius hamvait szórathatta az Anio folyóba.



Forrás: Szabó Árpád - Róma jellemei Móra Ferenc könyvkiadó 1985