logo

XXI September AD

Az ínyenc .

A hazájába kényszerűségből visszatérő Lucullus belátta, hogy az általa elképzelt Róma és a valóság között áthidalhatatlan az ellentét. Ekkorra már Sulla legtöbb intézkedését hatályon kívül helyezték, a senatus tekintélye lehanyatlott, és azok népszerűsége nőtt meg, akik – mint Pompeius és Caesar – a saját politikai hatalmukat kívánták megvalósítani. Keveredjen kalandor összeesküvésbe, mint Catilina, vagy zúdítson újabb polgárháborút Itáliára, mint tette azt az általa olyannyira megvetett Marius? Ha már nem élhetett kedve szerint kora politikai viszonyai között, hát kialakított saját maga számára egy külön világot, amelyben legalább énje egyik részét vállalhatta.
Már az felért egy tiltakozással, hogy a hadvezérnek és politikusnak egyaránt bevált államférfi teljesen kiszakadt a közéletből. Amikor pedig híre ment, hogy ideje nagy részét gasztronómiai élvezetek rafinált kimunkálásának szenteli, ez már egyenesen arculcsapásként érte ellenfeleit. Amikor a beteg Pompeiusnak orvosa fenyőmadár fogyasztását ajánlotta és biztatta, hogy kérjen néhányat Lucullustól, Pompeius dühösen hárította el a javaslatot: „Mit? Hát Pompeius ne éljen, ha Lucullus nem ínyenckedik?”

A kövérre hizlalt madarak és a vidéki birtokainak tavaiban nyüzsgő halak gyógyírt jelentettek Lucullus számára nemcsak a politika, de a magánélet sebeiért is. Házasságai ugyanis igen rosszul sikerültek. Első felesége, Clodia, abba a gyanúba keveredett, hogy egyebek között még saját fivérével, Appius Clodiusszal is megcsalta férjét. Lucullus ugyan elvált tőle, de a következő választott – a szigorú erkölcsi elveiről nevezetes ifjabb Porcius Cato nővére – sem volt sokkal különb elődjénél.

Ki csodálkozhat mindezek után azon, hogy Lucullus beletemetkezett az asztal örömeibe? Egyszer több napon át görögöket látott vendégül, akik kényelmetlenül érezték magukat, mivel oly sokat költött a tiszteletükre rendezett fényes lakomára. A házigazda azonban megnyugtatta őket: „Ez valóban értetek is van, görög barátaim, de sokkal inkább Lucullusért.” Máskor nem fogadott vendéget, ezért házvezető szolgája szerény, egyfogásos vacsorát szolgáltatott fel neki. Lucullus felfortyanva utasította rendre szolgáját a szegényes étel miatt. „Hát nem tudod – mondta neki –, hogy Lucullus ma Lucullusnál vacsorázik?”


Kertész István.