logo

XIX October AD

Baeculai csata (i.e. 208)

Scipio Carthago Nova-i meglepetésszerű megtámadását és elfoglalását követően a Hispániában állomásozó három pun hadsereg egymástól területileg elválasztva állomásozott, ráadásul hadvezéreik konfliktusban álltak egymással, így esély kínálkozott arra, hogy a rómaiak egynként számolják fel seregeiket.
Az ie. 208-as év kezdetén Scipio először a Baeculában áttelelt Hasdurbál serege ellen vonul, amit a Baetis (a mai Gaudalquiver) felső folyásánál ér el. Hasdurbál tudomást szerezve a rómaiak érkezéséről, elhagyja táborát és egy jól védhető, a Baeculától délre eső platóra területre vonul vissza, ahol seregének szárnyait hasadékok védik, előtte és mögötte pedig a folyó nehezíti meg a támadást. Mindezek mellett a plató területe lépcsőzetesen két különböző magasságú területre oszlott, melyek közül a karthágói a fő tábora mögött elterülő alacsonyabb részen állította fel könnyűlovasságát.

Megérkezését követően Scipio bizonytalanná vált abban a kérdésben, hogyan is támadhatná meg Hasdurbál jól megerősített pozícióját, de aggódott a két másik karthágói sereg miatt is, amelyek tétlenségét kihasználva egyesülhettek volna Hasdurbál erőivel, így kénytelen volt a harmadik napon elrendelni a támadást.
A főerők támadása előtt Scipio egy osztagot küldött ki a völgy bejáratának védelmére, hogy elkülönítsék egymástól a két sereget, valamint egy másikat északra indított el Baeculába vezető úton, hogy védelmet biztosítson fő erői számára, ha az esetlegesen visszavonuló sereg üldözésére indul.

Scipio az előrenyomuló erők megerősítését követően átkaroló hadműveletbe kezd a megmaradt nehézgyalogosok felével a balszárnyon, míg Gaius Laelius vezetésével a sereg másik fele az ellenség pozícióinak jobb szárnyát támadja.
Hasdurbál abban a hitben, hogy a római támadás csak egy kisebb csetepaté lesz (Scipio a fő erőit a táborba rejtette el a végső támadásig), nem állította fel megfelelően hadseregét, így a rosszul felkészült karthágói sereget egyszerre három irányból érte a rómaiak meglepetésszerű támadása.
Annak ellenére, hogy csapdába esett, Hasdurbál zavartalanul vissza tudott vonulni az elefántjaival, a trénnel és csapatai nagy részével együtt, a legnagyobb veszteségeket a könnyűgyalogsága és az ibér szövetségesei szenvedték el. Ez nagyrészt a légionáriusok azon döntésének köszönhető, hogy inkább Hasdurbál táborának fosztogatásába kezdtek, mintsem üldözni kezdték volna a pun hadvezért.

A csata után Hasdurbál átvezette meggyengült seregét a Pirreneusok nyugati hágóján Galliába, majd csapatait kelta harcosokkal feltöltve egy szerencsétlen kimenetelű próbálkozást tett arra, hogy csatlakozzon bátyja, Hannibál seregeihez. Sok történész kritizálja Scipiot, mert hagyta, hogy Hasdurbál elmeneküljön Hispániából.
Ám, ha belegondolunk, az ismeretlen, hegyvidékekkel szabdalt, nehéz terepen való üldözés igencsak nagy ostobaság lett volna, miközben két nagy létszámú, erős karthágói sereget hagy a háta mögött, ami magában hordozta volna egy újabb Trasimenus tavi katasztrófa ígéretét. Ezért római sereg inkább visszavonult Tarracoba, hogy megvédje az ibér törzsek támadásaitól hispániai szövetségeseit, akik a Carthago Nova-i és a Baecula-i győzelmek után álltak át a rómaiak oldalára.



Amaltheia