logo

XIX October AD

Hannibál hadseregének taktikai előnye

Noha bár nem volt klasszikus értelemben vett phalanx haderő, Hannibál hadserege a hellenikus formációktól megszokott összetett egységrendszerrel rendelkezett. Magáról Hannibálról azt tartják, hogy élete vége felé Pyrrhost nevezte az általa leginkább nagyra tartott hadvezérnek.
Miként lehetséges az, hogy ha a rómaiak korábban szétverték Pyrrhos seregeit, és adottak voltak az előnyei a szervezettségben, a fegyelmezettségben és a tartalékok mozgósításában, mégsem voltak képesek jobb teljesítményt nyújtani Hannibál ellenében a csatamezőn, aki ráadásul a hadjárata során végig létszámbeli hátrányban volt és el voltak zárva előle a hazájából vezető utánpótlási útvonalak?

Hannibál hadvezéri géniusza, seregének a korábban a hispániai harcokban megedzett elitegységei, valamint erős lovassága tűnnek ennek a kérdésnek a megválaszolásában a leginkább döntő faktoroknak. Hannibál időről időre kiaknázta a rómaiak mohóságát a diadalra, főleg hogy elsősorban a karthágóiak bekerítésére és ilyen módon a döntő győzelemre törekedtek.
A Trebiai folyón átkelő és a folyóparton felfejlődő fázó, fáradt és nedves légionáriusok esete az egyik példa arra, hogy Hannibál hogyan volt képes manipulálni saját elképzelései szerint a római haderőt, hogy az az általa választott terepen kezdje meg a küzdelmet.
A későbbi Trasimenus tavi és a cannaei összeomlás letörte a rómaiak büszkeségét. Ettől fogva kerülték a karhágóiakkal való összetűzést, és egy újabb jelentős vereség elszenvedését, így az Apeninnek magasabb területen követték a pun seregek vonulását, mivel itt nem fenyegette őket az ellenség lovasságának harcmezei dominanciája.



Amaltheia