logo

XVII December AD

Növekvő római taktikai kifinomultság és a korábbi katasztrofális vereségeket győzelmekre váltásának képessége

Bár a Hannibállal való küzdelmek megmutatták, hogy a rómaiak sem legyőzhetetlenek, de egyben demonstrálták hosszú távú kitartásukat is. Idővel izolálták és szűk területre szorították be a karthágói hadsereget, és folyamatos nyomással kikényszeríttették azt, hogy visszavonuljanak az itáliai félszigetről. Ennek lényeges elem az ellentámadás megindítása Hispániában és Afrikában. Itáliában a már említett okokból defenzív stratégiát folytatnak, de a rájuk jellemző hajlíthatatlan állhatatossággal támadnak a karthágóiak befolyási övezetében, hogy így roppantsák meg ellenfelük erejét.

A Scipio által vezetett hadműveletek már jóval magasabb szintű stratégiai és taktikai elemekkel rendelkeznek azokhoz képest, akik korábban néztek szembe Hannibál erőivel (összehasonlítható például Semproniusnak a Trebiai csatában mutatott teljesítményével.). Scipio elsősorban azzal járul hozzá serege győzelmeihez, hogy jóval flexibilisebb manőverező illetve taktikai egységeket alkalmaz, ellentétben kortársai egyenes, háromsoros vonalakban felfejlődő seregével.

A lovasság nyújtotta taktikai előnyöket is inkább kihasználja, ami tradicionálisan csak elhanyagolható szerepet játszott a korábbi római sereg szerkezetében.

A csatában általa alkalmazott taktikai elemek között szerepelnek még az átkaroló hadmozdulatok, az egységek tömörebb csatavonalba állítása, és az ellenfél cannaei taktikájának átvétele is. Scipio hispániai és afrikai győzelmei mutatják az új, szofisztikáltabb haderő erejét, ami újra képessé teszi a rómaiakat a háború állásának megfordítására és a győzelem kivívására. Ennek bemutatására szolgál az alább részletesen leírásra kerülő baeculai, ilpiai és zamai csata.



Amaltheia