logo

XIX December AD

Egyéb szobrok

Főleg az i. sz. 1. századtól kezdve számos adatunk van arról, hogy vagyonos és előkelő polgárok ajánlanak fel könyvtárakat azok teljes berendezésével együtt városuknak és az uralkodónak. T. Flavius Aemilianus Dyrrachiumban egy bizonyos Rufus Epidauroszban, Gaius Stertinius Xenophón Kósz szigetén, Iunior [... ] Optatus Philippiben Q. Flavius Rogatianus Timgadban, Comumban pedig az ifjabb Plinius. A város hasznára végzett építkezésekért cserébe a település magisztrátusa, vagy az építkező egyik pártfogoltja rendszerint szobrot állított az adományozó tiszteletére.
Az építtetők saját könyvtárukban felállított szobraira két régészeti adatunk van. Az egyik egy Athénben talált szobortalapzat, amelyen a gargettosi Ti. Flavius Pantainos, a róla elnevezett könyvtár alapítójának szobra állt. A pentelicumi márványból készült hermát valószínűleg egyik kliense adományozhatta.

Másik adatunk az epheszoszi Celsus-könyvtárból származik, melyet az i. sz. 2. század első évtizedeiben kezdett el építeni Tib. Iui. Celsus Polemaianus proconsul, s amit fia, Tib. Iui. Aquilas fejezett be. Minden bizonnyal ugyanő állíttatta azokat a szobrokat is, amelyek a könyvtár homlokzatán felállítva hirdetik apja erényeit: a szophiát (bölcsességet), az aretét (erényt) és az episztémét (tudomány). A negyedik szobor alatt (Philipposz értelme) felirat található ez talán az építésznek állít emléket.

Rómában a szentélyek körül épített könyvtárak idővel valóságos glyptoés pinakothékákká váltak a bennük felhalmozott műkincs szobrok és képek következtében, melyeket főként Görögországból hoztak át az uralkodók. Különösen gazdag volt műkincsekben Asinius Pollio Atrium Libertatisa, ill. annak környéke (Plinius is Pollionis Asini monumentáról beszél). Itt volt elhelyezve többek között Praxitelész Apollóés Neptunusz-szobra (.Naturalis Historia 36,23), Képhiszodótosz Venusa (36,24), Szkopasz Vestáinak másolatai (36,25), s még további 12 értékes és nevezetes műkincs (36,33-34).
Nem is csoda, ha maga Pollio is gyakran felkereste e helyet. Plinius többször emlegeti az Apollón-templomot is, mint ahol számos szobor található (36,28; 36,32 stb.). Elhelyezésükről Ovidius ír: „signa peregrinis ubi sunt alterna columnis” (ahol minden második külföldi márványból készült oszlop közében van egy-egy szobor) (Tristia 111,1,61).

Mindezen felsorolt helyek közül azonban a legszebb Vespasianus Templum Parisa lehetett (Naturalis Historia 34,84). Itt kapott helyet pl. Prótogenész Ialysusa (35,102), Nikomakhosz Scyllája (35,109) és számos híres festmény is (36,27; 36;58).
A templom előtt állt egy kút Pheidiasz (Lüszipposz?) ökörszobrával, ami egészen a 6. századig fennmaradt, s még akkor is látható volt, amikor maga az épület már romokban hevert (Prokopiosz, Bellum Gothicum IV,21).

Ezek a könyvtárak és az azokat körülvevő épület-komplexumok tehát többé-kevésbé mint a klasszikus művészet múzeumai funkcionáltak Rómában. Ugyanez volt a helyzet az Augustus által 33-ban nővérének tiszteletére emelt Porticus Octaviaeval is. Suetoniustól tudjuk, hogy a könyvtár szervezését Augustus egy Melissus nevű grammatikusra bízta (De grammaticis 21).

A könyvtár tisztségviselőinek fennmaradt epitáfiumaiból az is egyértelműen kiderül, hogy ez a bibliothéka is görög-latin részlegekre volt felosztva. Az i. sz. 80-ban kitört tűzvészben ez az épület is leégett (vö. Cassius Dio LXVI,24,2), valószínűleg Domitianus építette újjá (Suetonius, Domitianus 20). Utolsó restaurálása szintén egy tűzvész után, Septimius Severus és Caracalla idején történt (i. sz. 203 körül). A ránk maradt építészeti részletek is ezt az építési periódust tükrözik.

Plinius több helyütt is említi az in Octaviae operibus (az Octavia-féle munkákban) található műalkotásokat (36,24; 36,34 stb.). Ez az elnevezés nyilván összefoglaló neve az itt található épületeknek, beleértve a könyvtárat, az iskolát, valamint a curiát is (1. 36,28: „in curia Octaviae”. Számunkra most a legérdekesebb Plinius azon utalása, amelyben Corneliának, a Gracchusok anyjának itt felállított szobrát említi. Bár a sorozatos tűzvészek alatt igen sok műkincs elpusztulhatott, ez az egy szobor, ill. talapzata szerencsésen átvészelte az évszázadok pusztítását.
Az 1878-as ásatási idény során ugyanis felszínre hozták azt a szoborbázist, melyen ez olvasható: Cornelia Africani f(ilia) Gracchorum (Africanus leánya Cornelia, a Gracchusok anyja) (CIL VI,31610) (97)

Az ókori könyvtárak, mint az a fentiekből kiderült, afféle „kultúrcentrumok” voltak, a hozzájuk kapcsolódó épületekkel: szentéllyel, tanácsteremmel, kényelmes sétalehetőséget nyújtó oszlopcsarnokokkal és iskolákkal együtt. A könyvtárépületek felállításánál mindenkor a reprezentatív jelleg volt az elsődleges szempont.
Minden császár vagy magánszemély igyekezett a tőle telhető legnagyszerűbb épületet kivitelezni, és azt az ott elhelyezett műkincsekkel nemcsak az irodalom, hanem a képzőművészetek tárházává tenni.


Forrás: Grüll Tibor Szobrok a görög és római közkönyvtárakban