logo

XXV September AD

Istenszobrok

Konkrét adatok híján is valószínű, hogy az első könyvtárak, ill. archívumok Görögországban is templomokban és az azokhoz szorosan kapcsolódó épületekben jöttek létre. Szerepet játszhatott ebben egyiptomi hatás is, de legfőképpen az a védelem, amely a temenoszon (felszentelt szentélykörzeten) belül elhelyezett értékeket megillette. Márpedig a könyv, különösen ha híres alkotó kifogástalan szövegű példányáról volt szó, igen nagy értéket jelentett.

Az I. Attalos (241-197) által alapított, majd II. Eumenéstől (197-159) továbbfejlesztett pergamoni könyvtár az egyetlen régészetileg is feltárt hellénisztikus könyvtár szorosan egybeépült a mellette álló Athéna-szentéllyel.
A templom északi részéhez egy négy helyiségből álló építmény csatlakozott. A legkeletebbre fekvő terem nagyobb volt, mint a többi (13,53 x 15,95 m), s ez az eltérés nemcsak a nagyságban, hanem a másik háromtól elütő belső berendezésben is megnyilvánult. Három oldala mentén ugyanis egy 90 cm magas és 1 m széles pódium futott körbe, ami az északi falnál, pontosan a bejárattal szemben kiszélesedett (2,74 x 1,05 m). Ez az emelvény volt annak a kolosszális Athéna-szobornak a talapzata, amit a terem előtti csarnokban találtak meg 1880-ban, más szoborbázisokkal együtt.

A szobor az i. e. 2. században készült, kb. egyharmadára kicsinyített szabad utánzata az athéni Parthenonban álló Pheidias-féle Athéné szobornak. Bár az erről készült másolatok nem voltak ritkák, különösen a kis-ázsiai területeken nem, a pergamoni kópia művészettörténeti jelentősége mégis kiemelkedő.
A 3,5 m magas szoboralak Pheidias művének legnagyobb ránk maradt másolata, s noha az istennő attribútumai (a pajzs, a kígyó, a lándzsa és a kezében tartott Niké-szobor) hiányoznak, ez is egyike azon két fennmaradt alkotásnak, melynek talapzata az eredeti alatt álló relief töredékét is megőrizte. A szobor egyben annak is szemléletes bizonyítéka, hogy az Attalidák szoros kapcsolatban lehettek Athénnel, amit kultúrpolitikájukban is kifejezésre juttattak. Ennek a politikának egyik legfontosabb alapja pedig amint azt a szobor felállításának helye is demonstrálja éppen az Athénétemplom mellett épült könyvtár lehetett.

Az istennő szobrai egyébként gyakran jelennek meg római-kori könyvtárakban is ugyan némileg megváltozott funkcióban. Az i. sz. 1. században az idősebb Plinius még látta a palatinusi Apollón-templomban felállított és Delphoiből odavitt bronz Athéné-szobrot, ami az ottani könyvtárat díszítette.
Az 1901-ben a numidiai Timgadban feltárt 3. századi alapítású könyvtárban az azonosítást végző Pfeifer szerint a bejárattal szembeni nagyobbik, oszlopokkal díszített fali fülkében szintén Minerva szobra állt, melynek töredékét a közelben sikerűlt megtalálnia. Ebben az időben az istennő szobrai már eredeti funkciójukat vesztett díszek csupán, melyeknek „szekularizációja” az 1. században indul meg: Traianus Bibliotheca Ulpiájával ugyanis megjelennek az első nem templom mellé épült közkönyvtárak is.

A principátus időszakában a római bibliothékák hellénisztikus mintákat követve tipikus szentély-könyvtárak voltak. Augustus palatinusi Apollón-temploma, a Porticus Octaviae (ami Juppiter Stator és Juno Regina templomait zárta magába), majd a későbbiekben Tiberius Augusta-temploma, vagy Vespasianus Templum Pacisa mind ezt az irányvonalat követték. Gellius Tiburban, a Hercules Victor templomával egybeépült könyvtárban talált értékes kéziratokra a 2. század második felében. Talán Alexander Severus volt az utolsó császár, aki a Pantheonban állíttatta fel könyvtárát, a 3. század első felében.
Itt azonban már maguk a templomok is az őket alapító császárok kultuszát szolgálták, végső soron pedig a Birodalom nagyságát és gazdagságát voltak hivatva reprezentálni. Nem véletlen, hogy a könyvek jelentős részét is Görögországból szállították oda, s az épületek, azoknak díszítése is a hadizsákmányokból (spolia) került ki.

A legfontosabb kultuszszobor is természetesen magát a császárt kellett hogy ábrázolja.


Forrás: Grüll Tibor Szobrok a görög és római közkönyvtárakban